Gólyahír és ami mögötte van:-)
Egy gyermek érkezésének híre talán a legszebb dolog egy pár életében, ami közös életük során történhet velük. Ha minden jól megy, ennek a csodás hírnek a környezetünk is hasonlóképpen örül majd és velünk osztoznak a boldogságunkban. És persze rengeteg okossággal, (általában kéretlen) jó tanáccsal látnak el minket.:-)
Mert az az egy biztos, hogy mindenki jobban tudja majd, mit és hogyan kell csinálni, mi lesz jó majd a babának, neked, nektek, mint Ti saját magatok. Persze, ezek a tanácsok, kedves megjegyzések jó szándékúak, csakis a Ti javatokat szolgálják, és semmiféle pánikkeltés, ijesztgetés, „Nektek se legyen könnyebb!” érzése nem bújik meg mögötte. Áááá, dehogggyiss!:-)
Azért az ember egy idő után rájön, mi az, amit érdemes megfogadni, mi az, ami valóban jó szándékból érkezik, és melyik az a kijelentés, amit egy kis gonoszkodás vezérel.
Valószínűleg mindenki számára más és más volt megélni az áldott állapotot és az ilyenkor elkerülhetetlen intelmeket, de néhány mondat talán sokunk számára ismerős lehet.
„Most teljesen meg fog változni az életetek, tudjátok?”
Igen, ez valószínűleg így lesz. Igen, az ember tisztában van vele. Igen, hiába minden tervezgetés. És igen, az ember soha nem fogja azt érezni, hogy 100 %-ig felkészült, hiszen teljesen mindegy, hány gyerkőc, család van a környezetében, nem tudja elképzelni, milyen lesz majd a sajátjával. Hiszen ez egy teljesen új szituáció. De az a pár, aki úgy dönt, gyereket szeretne, amennyire tud, számol a változásokkal. Persze, egyszer hallani a fenti mondatokat még rendben van, de a várandósság alatt többször ezzel ijesztgetni a boldog szülőjelölteket…? Felesleges…:-)
„És összekészítetted már a kórházi holmidat?” Naná, a 16. héten főleg…:-)
Ez a kérdés a nagy naphoz közeledve jogos, de a várandósság első, vagy a második harmadának elején kissé korai, nem?:-) Az első gyermeküket várók ilyenkor rendszerint pánikba esnek, és máris elkezdődik a „Hát milyen anya leszek én??!!” dilemmája. Ne adjuk meg az örömet a kedves kérdezőnek, hogy végignézi, amint arcunkat elönti a teljes kétségbeesés. Inkább válaszoljuk teljes nyugodtsággal: „Persze , már mindent bepakoltam.” Aztán boldogan gyönyörködjünk beszélgetőpartnerünk döbbent arcában.:-)
„Jaj, ne vegyetek újat/használtat/gumi kerekűt/tömör kerekűt/kicsit/nagyot!” és így tovább, és így tovább!
Persze, érdemes kikérdezni a nagyobb beruházások (babakocsi, kiságy, mellszívó stb.) előtt a barátok, ismerősök véleményét, pláne első gyerek esetén, tapasztalatok híján. De arra készüljünk fel, hogy rengeteg dologban fognak a már „öreg rókák” homlokegyenest mást mondani. Na, hát szóval pont ott vagyunk, mintha nem kérdeztünk volna semmit…:-)
„Akkor most a párod/férjed már nem is mehet sehová?”
Naná, már be is szereztük a bilincseket, a korbácsot, szükség esetén egy lasszót is (ha esetleg gyermekünk édesapja elkóborolna). És hogy, ha csak minimálisan is, de megmaradjon a szabadság illúziója kedvesed számára, egy kényelmes nyakörv, póráz is került ezen holmik mellé. Igen, tudjuk, „teljes meg fog változni az életünk”, de miért kell a leendő apukákat a rabság gondolatával ijesztgetni?
„És? Mikor jön a következő?”
Ez sokakat már akkor érdekel, amikor a pocakban lévő nagytesó szinte még alig látszik. Mert ugye egy gyerek nem gyerek, minél előbb gondolkozni a következőn, hadd legyen töménytelen a gyerekkacaj! Azért, kedves türelmetlenkedő barátok, rokonok, ismerősök, a 6 hetes „technikai szünetet” megvárhatja a pár, ugye?:-)
„Úristen, máris jön a következő!”
Na, ez is tipikus! Ahogy az is, hogy ezt a kérdést szinte pontosan ugyanazok teszik fel, akiknek az eggyel fentebbi mondat is elhagyja a száját.:-) Hiába, nehéz az emberek kedvére tenni!:-)
„Jesszus, és hogy bírtok majd kettővel/hárommal…?”
Ez az előzőhöz nagyon is hasonló és ugyanolyan gyakran elhangzó kérdés.:-) Szintén idetartozik a „Te jó ég, nagyon nehéz lesz majd két kicsivel!”. Szóval, maximálisan megnyugtatják a hamarosan többgyermekes szülőket, hogy ebbe a „projektbe” bizony beletörik a bicskájuk. A „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!” válasz ilyenkor tökéletesen megfelelhet.:-)
„Vigyázz magadra és pihenj, amennyit csak tudsz… (később már úgysem teheted meg!!!!)!”
A mondandó eleje nagyon kedves, akár még őszinte is lehet. Valójában a második felével sem lenne olyan nagy baj, hacsak nem társulna hozzá egy ördögi vigyor, mögötte a mondandó folytatásával: „Hehe, aztán majd megtudod Te is, mi a magyarok Istene! Éjjel óránként kelni, álló nap gügyögni!” Igen, tudjuk, nekünk se legyen jobb, mint másnak.:-)
„Így fogják hívni? Hááát, Ti tudjátok!”
Az ember naivan azt hiszi, a gyerek nevét majd mindenki örömmel fogadja. Mert Ti választottátok, a Ti döntésetek és amúgy is olyan szép.:-) Na, hát ez nem így lesz!:-) Mindenkinek más tetszik majd, más lesz a kedvenc, és semmiképp sem az lesz a befutó, amit a boldog szülőjelöltek választottak. De ez a leendő apukát és anyukát cseppet sem kell, hogy zavarja.:-) Nekik úgyis az lesz a tökéletes, amit ők választottak. És ez így van jól!:-)
Szerző: ssz
