Gyermekvállalás 40 éves kor után
Ha századunkra sikerült volna előrukkolni a sokat vágyott időutazó masinériával, tán nem késlekednénk megragadni az alkalmat, és tennénk egy visszatérőt az elmúlt múlt időkbe. Ellátogathatnánk asszonyelődeinkhez, és a fülükbe suttognánk, hogy pár száz év múlva a nők előtt is önmegvalósító kapuk tömegei fognak megnyílni. Ám mondandónkat azzal is kibővítenénk, hogy a modern kor nagyszerű lehetőségei gyakran magukkal hoznak nehéz, sok töprengést, mérlegelést igénylő döntéseket. Ezen meghatározó döntések egyike a gyermekvállalás kérdéséhez kapcsolódik.
Szinte már klisé, hogy napjaink élettempója, a karrierépítés, a kiegyensúlyozott életre törekvés, a biztonságépítés, egy sor egzisztenciális tényezővel karöltve gyakran kitolja a gyermekvállalás idejét. Szerencsére ma már egyre kevesebb társadalmi megítélés éri azokat a nőket, akik valamilyen külső vagy belső okból kifolyólag későbbi életszakaszukban vállalnak gyermeket.
Bár 35-40 év fölött csökken a fogantatás és szülés valószínűsége, ez sok helyütt, sokakban nem zárja ki a babavárási kedvet. Mi több: azon párok esetében, ahol fogamzási vagy meddőségi nehézségek vannak, ma már igénybe vehetik a korszerű termékenységi klinikák szolgáltatásait is.
Egy korábbi kutatás szerint hazai viszonylatban is megfigyelhető a későbbi házasodás, későbbi gyermekvállalás jelensége. A Paksi Veronika – Szalma Ivett szerzőpáros azt a hármas kérdést járta körül közös tanulmányában, hogy a gyermekvállalás: mikor túl korai, ideális és túl késő? Kiindulópontjuk e téren az volt, hogy a biológiai életkor mellett például a pszichológiai, a társadalmi életkor is befolyást gyakorol a döntésre. Mindezt pedig további tényezők is módosíthatják (pl. társadalmi-gazdasági státusz, kultúra, vallás stb.) Sokan meglepőnek találhatják azt a meglátást, mely szerint a szülővé válás meghatározói között a biológiai életkor nyom a legkevesebbet a latban. Az egyéni megítélés, az időzítés sokkal erőteljesebb mozgatórugójaként tartható számon a kulturális és értékbeli minta (magyarán: a mikor „illik” kérdése).
A The Guardian több 40 év fölött gyermeket vállaló édesanyával is készített interjút. Ebben leginkább a személyes élményekre, benyomásokra fókuszált. A megkérdezett édesanyák egyike arról számolt be, hogy noha korábbra tervezte az anyává válását, sem a karrierje, sem a párkapcsolata nem tette ezt lehetővé. Amikor mindkét téren pozitív változás következett be, szinte azonnal teherbe esett. Továbbá arról is beszámoltak a megkérdezettek, hogy sokakat a szülés miatti félelmek is visszatartanak. Előfordul, hogy egyszerűen az „elszaladt az idő” feleszmélés kerül képbe.
A celebritások körében is jószerével akad példa arra, hogy egy későbbi életszakaszban lépnek be a „motherhood” (anyaság) birodalmába. Janet Jackson 50 éves korában vált elsőgyermekes anyává, az Oscar-díjas Halle Berry 47 évesen szülte meg második gyermekét. Susan Sarandon 45 éves volt, amikor a harmadik gyermekét is magához ölelhette.
Szerencsére ma már a kontrák mellé bőségesen sorakoznak fel a pro érvek is, köztük például az alábbiak:
nagyobb a szellemi és az érzelmi érettség,
az élettapasztalatnak köszönhetően felkészültebben állnak a szülőség feladata elé,
a gyermek kisebb eséllyel válik egy meggondolatlan döntés „eredményévé”,
anyagilag jobb a felkészültségi szint (gazdasági-szakmai stabilitás),
egy kutatás szerint a kései anyaság életmeghosszabbító hatással bír,
ritkább a szülés utáni depresszió