Kedves gesztus: Ültessünk „retró” virágokat nagyanyáink emlékére!
Sosem felejtem el azokat a szünidői napokat, amelyeken apai nagyanyám háza elé érve első utam a járdaszegélyt szegélyező virágágyáshoz vezetett. Imádtam a sok színes és illatozó virágot, még ha rendszeresen tönkre is tettem a pólóimat - a sárga virágporral összekenve.
Éppen ezért rengeteg szép emléket eszembe juttatott az a cikk, amelyik vintage falusi kertek időtálló virágfajtáit gyűjtötte egy csokorba. Most ezek közül hoztam el nektek személyes kedvenceimet.
Bársonyvirág – Nagymamánk ágyásszegélynek ültette, de balkonládában is jól mutat a jellegzetes egynyári növény, ami távol tartja a levéltetveket. Erős illata miatt népies neve – büdöske - az elterjedtebb.
Bíbor kasvirág – A szárazságtűrő növény az egyre szárazabbá váló éghajlat miatt is jó választás lehet. A szirmok közül kitüremkedő fészek kiváló leszállópálya és élelemforrás a méheknek és pillangóknak. Habár én ezt a virágot gyerekként nem igazán értékeltem, mert féltem minden repülő rovartól.
Holdvirág – Kúszónövény, kis fehér virágokkal, amelyek napnyugtától napkeltéig nyílnak. Nyár közepétől kora őszig virágzik. Amint a csukott virágszirmok nyílni kezdtek, tudtuk, hogy nemsokára meghalljuk mama hangját, miszerint menni kellene már fürödni
Jószagú cickafark – Fűszeres illatú, apró kis virágai sátorszerű virágzatban csoportosulnak, így messziről is sárgállik a növény. Teljesen télálló, és jó méteresre is megnőhet. A mi mamánk nemcsak frissen állította vázába, de bizony a száraz csokrokhoz szorgosan szárított is belőle.
Oroszlánszáj – A magasabb fajtái kerítés mellé, míg alacsonyabb példányai más egynyári virágok közé illik legjobban. Nem ugrik be, hogyan néz ki? Segítek: Tátika. Mamánál sárga színben pompázott, mi pedig előszeretettel nyomkodtuk a virágját két oldalról, hogy nyitogassa a „száját”.
