Kedves ügyintézők, több százezres lehúzások
Nem akartam hatásvadász lenni és milliós lehúzásokról írni, de még az sem lett volna túlzás. Bárhová mész résen kell lenned, minél nyájasabb valaki, annál kevésbé szabad benne megbíznod, különösen az ingatlanosokat kezeld fenntartásokkal. Legalábbis ezt tanította velem az első lakásvásárlásom.
Biztosíték fizetése – ne nevettessenek!
Nem tudom, tudtad-e, hogy a legtöbb nagy ingatlaniroda ma már nemcsak a személyes adataidat tartalmazó dokumentumot íratja alá veled (Minek nekik a sz.ig. szám??), ha megmutat neked egy lakást. Ha érdeklődsz a lakás iránt, akkor az irodának kápében kifizethetsz egy általuk meghatározott minimum összeget, amellyel biztosítod őket arról, hogy te egy komoly érdeklődő vagy. Cserébe ők nem mutatják meg másnak a lakást. Aztán, ha a vevő elfogadja az ajánlatodat, akkor ez az összeg majd a foglaló része lesz, de csak az ügylet legvégén kapja meg. Ha nem fogadja el, vagy bármilyen probléma felmerülne, akkor visszautalják.
Elvileg.
Történt ugyanis, hogy egy rettentően kedves és segítőkész ingatlanos önkényesen úgy gondolta, hogy az általam befizetett 300.000 Ft biztosíték nekem nem jár vissza. De hadd meséljem el a sztorit, hogy más ne essen bele ebbe a hibába.
Csinos lakás egy patakparton, szerelem első látásra. Normális tulaj, ház és környék, megbízhatónak tűnő – és mint említettem nyájasan kedves - ingatlanos. Mivel már egy csomó lakásról lecsúsztam, és erről nem szerettem volna, gondoltam tennék egy komoly vételi ajánlatot. Az összegre az eladó helyben rábólintott, de az ingatlaniroda követelte, hogy minimum 300.000 Ft-ot utaljak át nekik legkésőbb másnap délig, hogy ezzel biztosítsam őket arról, valóban szándékomban áll megvenni ezt a lakást. Ám legyen. Láttam a tulajdoni lapot – igaz másfél hónappal korábban kérték ki -, a rajta szereplő zálogösszeget úgy gondoltam ki tudom váltani, de természetesen szerződést addig nem írunk alá, amíg nincs a banktól meg a hivatalos elszámolás.
Teltek múltak a napok, és nem kaptunk erről tájékoztatást. Majd felhívtuk az ingatlanirodát, hogy ebben az esetben elállnánk a vásárlástól, legyenek kedvesek visszautalni az összeget. Mire ők: eszünkben sincs, Te álltál el a vásárlástól. Az eladó elfogadta az ajánlatodat, ez a pénz bizony foglalónak minősül.
Ajjaj.
Rohanás az ügyvédhez, hivatalos levél küldése. Közben persze rengeteg telefonhívást váltottunk, hol a tulajjal, hol az ingatlanirodával, hol az ügyvéddel. Mindenkinek egyértelmű volt, hogy visszajár a pénz, csak az ingatlaniroda képviselőjének nem. A tulaj hajlandó volt egy lemondó nyilatkozatot aláírni, de amikor besétált az ingatlanirodába egy olyan papírt tettek le elé, amelyen az szerepelt, hogy az összeget felezzék el ketten az ingatlanossal: 150.000 Ft neki, 150.000 Ft az ingatlanosnak. Hál' Isten a tulajnak ez bűzlött – vagy már tudta, amit mi csak később tudtunk meg -, és azt mondta, hogy ő lemondana erről a 150.000 Ft-ról, mire az ügynök nagy kegyesen azt mondta, hogy akkor 150.000 Ft-ért ők sem pereskednek velem. Az esetet a tulaj rögtön elmesélte az ügyvédemnek, de az ingatlaniroda részérő síri csend volt.
Ismét a mi ügyvédünknek kellett nyomoznia. Úgy sejtettük, hogy az ingatlanügynök a saját malmára akarta hajtani a vizet, ezért az egész ügyet titokban tartotta. Kiderítettük hát az ingatlaniroda vezetőjének a telefonszámát. (Ha még nem említettem volna, az iroda és a lakás Budapesten van, mi pedig Győrben, és nem szerettünk volna berontani az irodába asztalt csapkodni, ha normális keretek között is meg lehet oldani az ügyet. Utólag okosabb az ember: lehet, hogy mégis ezt kellett volna?!)
Felhívtuk tehát a nagyfőnököt. „Meglepetésünkre” – igazából erre számítottunk – fogalma nem volt a mi ügyünkről, és nem igazán értette az egész sztorit. Ám, az ingatlanról annál többet tudott. Kiderült ugyanis, hogy ők megpróbálták tehermentesíteni a szóban forgó lakást - hitelmentéssel is foglalkoznak -, de a bank közben úgy gondolta, hogy semmilyen keretek között nem adja ki a kezéből az ingatlant, végig viszi a végrehajtást. Magyarul nem vásárolható meg a lakás. Ennek fényében nem is értette, hogy miért nem utalták vissza még a számlámra az összeget. Megígérte, hogy mielőbb intézkedik ez ügyben. Mindezt a hét elején tette, most csütörtök van. Az egész ügy kb. 60 napja bonyolódik.
Ingatlanosok kíméljenek! Köszi!
A tanulság: a biztosítékot igénylő ingatlanirodáktól meneküljetek jó messzire, keressétek inkább a tulajdonos által hirdetett ingatlanokat, csak és kizárólag friss tulajdoni lapnak higgyetek, valamint legyen egy jó ügyvédetek a kezdetektől fogva. Ja, és szerződést semmiképpen ne írjatok alá addig, amíg nincs meg a hivatalos összeg a banktól, amellyel tehermentesíthető az ingatlan, de talán ezt mondanom sem kell.
Ami az én személyes tanulságom volt: még mindig bízom abban, hogy valahol valami működhet, és a kedves emberek tényleg segíteni akarnak. Azt gondoltam, hogy egy ilyen komoly ingatlanirodánál minden flottul megy, és megvan a gyakorlata a biztosítékok és a panaszok kezelésének, valamint, ha egy ügyvédtől hivatalos levelet kapnak, akkor azt a helyén kezelik. Úgy látszik tévedtem. Egyébként a szintén nyájasan kedves banki ügyintézők is megérik a pénzüket (tisztelet a kivételnek). Talán majd legközelebb...
Írta: kábé
