Négy megtévesztő mondat, amivel bármikor találkozhatunk!
Valóban bűncselekmény a csendháborítás? Mit jelent „saját felelősségemre” igénybe venni valamilyen szolgáltatást? Miért használjam az értékmegőrzőt, ha nem vállalnak felelősséget a dolgaimért? Pontosan mire vonatkozik a boltban, hogy „reklamációt” nem fogadunk el? Egyáltalán van jelentőségük ezeknek a figyelemfelhívó feliratoknak? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre keressük a választ.
„Az értékmegőrzőben elhelyezett dolgokért felelősséget nem vállalunk!”
Igazi örökzöld megtévesztő mondat – ezekkel a kijelentésekkel jellemzően szállodákban, fürdőhelyeken vagy színházakban, kávéházakban találkozhatunk, azonban nem helytálló. Ezek az intézmények az erre kijelölt helyeken tárolt szokásos használati tárgyakban bekövetkezett károkért kötelesek helytállni a napi szobaár ötvenszeresének erejéig (készpénzre és értékpapírokra rendhagyó szabályok vonatkoznak!).
„A terméket/szolgáltatást mindenki saját felelősségére veszi igénybe!”
Ki máséra, gondolná a felhasználó. A helyzet azonban az, hogy egyes tevékenységek veszélyes üzemnek minősülnek (például aquapark, kalandpark), ugyanis fokozott kockázattal járnak. Ilyen esetben a tevékenység üzemeltetőjének a bekövetkezett károkért helyt kell állnia, kivéve, ha a problémát tevékenységi körén kívüli elháríthatatlan ok idézte elő. Ez természetesen nem mentesíti az igénybe vevőt a rendeltetésszerű, kiírásoknak megfelelő használat alól!
„A törvény értelmében este tíz óra után hangoskodni bűncselekmény!”
Klasszikus példája a tények elferdítésének. A hatályos jog valóban ismeri a csendháborítás intézményét, azonban szabálysértési (tehát a büntetőjogi mércénél enyhébb) alakzatként, és nem köti azt időintervallumhoz. Egyes önkormányzatok rendeletben megállapíthatnak időkorlátot, azonban semmi esetre nem nyilváníthatják bűncselekménnyé a rendeletbe ütköző magatartást!
„A pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el!”
Talán a legérdekesebb megtévesztő mondat mind közül. Már önmagában az is kérdés, mire vonatkozik pontosan a „reklamáció”. Nem jelezhetjük, ha észrevettük, hogy rosszul adott vissza a pénztáros? Vagy nem kérhetünk hibás teljesítés esetén jogorvoslatot? Mindkettő meglehetősen abszurd lenne, hiszen egy téves elszámolás ténye a pénztár ellenőrzésével kideríthető, nem beszélve a szinte mindenhol őrködő kamerákról. A hibás teljesítésből eredő igények érvényesítésétől sem lehet elzárni a vásárlót, hiszen jogszabályon alapuló lehetőségről beszélünk. Ha pedig sikerülne a reklamációt megfejteni, mit takar az, hogy a bolt „nem fogadja el”? Nem ért egyet vele, esetleg meg sem hallgatja? Egyiknek sincs jelentősége, hiszen a jogok gyakorlásától a fogyasztót nem zárják el.
Szerző: dr. Heinrich Renáta
Forrás: D.A.S.