Nyelveljünk! A nyelvtanulás bonyodalmai és apró trükkök
Azt szokták mondani az ismerőseim, hogy szerencsés vagyok, mert gyermekkoromtól két nyelvet beszélek párhuzamosan, anyanyelvi szinten. Ez valóban egy olyan helyzet, amit már felnőtt korban nem igazán lehet pótolni. Ebből a szempontból a saját esetem kapcsán tapasztalom, hogy mit jelent kisgyermekként két nyelven szinte egyszerre megtanulni beszélni, illetve mit jelent később, már kicsit idősebben egy harmadik nyelvet elsajátítani. Azt gondolná az ember, hogy két nyelv magabiztos használata mellett egy harmadik nyelv megtanulása már gyerekjáték. Jelentem, a dolog nem ilyen egyszerű! Sőt, nagyon nem. Szóval, boncolgassuk ezt egy kicsit részletesebben, hátha sokak számára segítséget jelentenek a saját tapasztalataim.
Mit jelent az, hogy gyermekkorban szinte párhuzamosan sajátít el valaki két nyelvet? A pedagógusok szoktak ezen jókat vitatkozni. Jómagam is pedagógus vagyok, sokáig ebben a szakmában dolgoztam, így tudom, hogy milyen érveket sorakoztatnak emellett vagy ez ellen. Az első szempont az, hogy a gyermek előbb magabiztosan sajátítsa el a saját anyanyelvét, majd csak ezután kezdjen idegen nyelvet tanulni. Nehogy összezavarja a két nyelv tanulása a fejlődését.
Saját, és más, kétnyelvű családok tapasztalatait tolmácsolom ezúton: nem, nem fogja ez a gyermek fejlődését összezavarni, sőt! A gyermek, így én is annak idején, szuperül kezeltük ezt a helyzetet. Eszembe sem jutott összezavarodni emiatt. A szüleim szinte észre sem vették, hogy megtanultam a második nyelvet is. Otthon teljesen természetesen beszélgettünk magyarul, az oviban, a környezetemben pedig a másik nyelven beszéltek hozzám.
A szüleim csak akkor használták egymás között a második nyelvet, ha nem szerették volna, hogy én is értsem, amiről beszélgetnek. Pechük volt. Egy idő után azt vették észre, hogy már nem tudnak előttem ezen a nyelven kommunikálni, mert mindent értek. Még számukra is teljesen váratlanul és észrevétlenül, teljesen természetesen kezdtem alig háromévesen kommunikálni a második nyelven a magyar mellett, tökéletes akcentussal sajátítva azt.
Mi zajlik ilyenkor a gyermekben? Jó kérdés! A gyermek, így én is, annak idején, tökéletes pontossággal választottam szét és kezeltem a két nyelvet, de szinte azonos szinten jól. Teljes magabiztossággal képes elsajátítani mindkét nyelvet, mivel a gyermek ebben a korban még nem "fordít" magában, mint amikor felnőttként kezd el valaki nyelvet tanulni. Ez azt jelenti, hogy két nyelven tanul meg gondolkodni is, álmodni is képes ezen a második anyanyelvén. Továbbá nem mindig tud tolmácsolni, mert eszébe sem jut, hogy "összekapcsolja" a két nyelvet. Nem gondolkodik ezen, így számára az a zavaró eleinte, amikor valaki számára tolmácsolnia kellene, aki nem érti automatikusan mindkét nyelvet. Érdekes ez a folyamat, de ezekkel a tapasztalatokkal én mindenkit arra tudok csak biztatni, hogy a gyermekét minél előbb, amilyen gyorsan csak tudja, ismertesse meg idegen nyelvvel.
Ezt a tudásomat én a saját kislányomnál már érvényesítettem. A magyar nyelv mellett tanulta, szívta magába az angolt is. Már születésétől a magyar dalocskákkal együtt én énekeltem neki angolul is, illetve hallotta, számítógépről, a magyar gyermekdalok mellett az angol gyermekdalokat is. Számára az teljesen természetes dolog volt, hogy amit a kezébe adtam, annak a nevét a magyar mellett angolul is megtanultuk. Amikor iskolába került az első osztálytól tanulta az angolt, ami számára így már semmiféle nehézséget sem okozott. Imádja ezt a nyelvet, és a kis osztálytársa afrikai anyukájával már nyugodtan kommunikál angolul, amikor náluk vannak. Édes volt, mert szégyellte, hogy tulajdonképpen tud angolul. Egyszer egy közösségben nem mert megszólalni angolul, és nem értettem miért. Majd, amikor négyszemközt maradtunk, halkan odasúgta nekem: anya, az az igazság, hogy én már tudok angolul, csak szégyellem magamat és nem merek megszólalni. Elmosolyodtam és visszasúgtam neki: megértelek.
Az a helyzet, hogy ezzel én is pont így vagyok. Már tudok angolul, csak nem merek megszólalni. Cinkosan összenevettünk. Ezek után már minden gátlás nélkül mert angolul is beszélni, és érdekes módon most már engem sem nagyon érdekel, ha rosszul mondok valamit. A lényeg, hogy bátran meg merek szólalni, nevetve magyarázkodom, és hagyom, hogy kijavítsanak, ha rosszul mondok valamit.
