„Ördögeink” farsangkor kimenőt kapnak
A farsangi maskarás vigadás, téltemetés, táncmulatságok, bőséges eszem-iszom idejének mélyén mindig ott érezhetünk (mert benne rejlik) valamiféle mélyebb jelentést, amelyet eleink pragmatizáltak, bevontak az esemény, avagy jelentés emberibb, (meg)élhetőbb közegeibe. Most ezekről az enigmatikus tartalmakról kísérlünk meg beszélni.
Előbújt a szög a zsákból… akarom mondani az ördög gazdája mélyéről
Farsangkor az ember benső „ördöge” kibújik a bőréből s azt „hordozójára” öltve kitombolja magát. Mert mit tesz az ember, ha valamiféle megvetendő, elítélendő, netán „bűnös” dolgot vél felfedezni magában? Elpalástolja… Hoppá. Farsang. A belénk bújt ördög(ök) - amelyek tulajdonképpen elleplezett szokásaink, vágyaink, gondolataink, érzéseink - ebben a periódusban kimenőt kapnak (no, közel sem olyan mértékben, mint példaképpen a The Purge című filmsorozatban, amely magyarul a beszédes A bűn éjszakája elnevezést kapta). Abból a tényből kifolyólag, hogy az ember a saját „démonaival” való szembenézést, amennyire csak lehetséges, eltolja magától, ezért a farsangi időszakban történő önnön „bestiáinkkal” vígan nézünk szembe. Mintegy kóstolgatjuk őket… tudván, hogy szükséges a megfékezésük, különben „elszabadul a földi pokol.”
Adagolt tivornya
Farsangkor nyer teret magának igazán a „kirúgunk a hámból” szerű mondás, hiszen az általában megfékezett lélek, melyet a hétköznapi teendők valósággal gúzsba kötöttek, kis időre kiléphet a keretből és tombolhat. Ez a fajta felszabadulás a régi időkben is bizonyosféle normák közé volt szorítva, éppen abból az okból kifolyólag, hogy ne mutálódjon ártó megnyilvánulásokká. Tulajdonképpen olyan ez, mintha egy lovat az istállóból egy kerítéssel körülzárt (ám mégis a szokványos állapothoz képest tágabb) területre engedné a gazda, hogy az állat fellélegezzen, kifussa magát, hogy megdolgoztassa meggémberedett izmait.
Hova az ördögbe bújt a rend?
Ma már megfásulni látszik életünkben az izzadságcseppes hétköznapok és kölni-párás ünnepek közötti harmónia. A tudatos életmód, időbeosztás stb. mint opció állt ennek helyébe, ám sokan még a legfontosabb pirosbetűs napokon is dolgoznak (sok esetben azért, mert mást nem tehetnek).
Elődeink önmegtartóztatásban jeleskedtek, ám tudták, hogy ha a visszafojtott, kitörni kívánkozó erőt magát nem is engedjük útnak, de legalább a gőzét (időközönként) szükséges… És akinek nem volt elegendő megbánni valója a közelgő böjti időszakra, az a farsangi periódusban csinálhatott magának. Mértéktelenség az evésben, ivásban, mulatságban, hogy az ember teste s lelke már eljusson arra a szintre, hogy megcsömöröljön a sok jótól, hogy már-már sóvárogja a koplalás szent idejének beköszöntét.
A magukat kitomboló belső ördögök egy időre megcsillapodnak, s velük együtt az ember is megpihenhet a tisztulás, méregtelenítés csend-atmoszférájában.