Szeptember 13: az Elsősegélynyújtás világnapja
Hogy lesz-e folytatás, az néha perceken, sőt, másodperceken múlik. A 2000-es évek eleje óta, minden év szeptemberének második szombatján emlékezünk meg és tisztelgünk a képzett, kevésbé szakértő vagy teljesen laikus „létmentők” által megóvott életek előtt. Ezek a hétköznapi hősök, lélekjelenlétüknek köszönhetően, egy vagy több embertársunk számára biztosították a legfontosabbat: az életet, az életben maradás lehetőségét.
Lehangoló statisztikák
Habár egy felmérés szerint a nyugat-európai lakosság döntő hányada részesül elsősegély-nyújtási képzésben, nálunk ez az eredmény mégis átlagon aluli. Amíg a norvégok 95, a német anyanyelvűek (Ausztria, Németország) 80, az Izlandon élők 70 %-a kap megfelelő információkat ezen a téren, addig nálunk ez a szám a többi ország drámaian alacsony (5-10 %) eredményeit is alulmúlja: a magyarok kevesebb, mint 0,5 %-a részesül az elvárt elsősegélynyújtási ismeretekben. Ennek megfelelően a kellő magabiztosság is hiányzik ahhoz, hogy egyáltalán merjünk segíteni.
Pedig nagy szükség lenne rá
Pontosan, hiszen Magyarországon minden 25. percben hal meg valaki hirtelen szívhalálban. Ez szomorú, ám sokkal elkeserítőbb az, hogy ezeknek az embereknek a több, mint a fele újraéleszthető lenne az első 3 percben.
Egy balesetnél, egy munkahelyi, vagy egy egyszerűnek tűnő konyhai, műhelyi sérülésnél, ahol súlyos vérzés áll fent, bizony hasznos lenne tudni, hova és hogyan is kell odatenni azt a szorítókötést. Nem beszélve a félrenyeléses esetekről.
„Néhány percen már nem múlik semmi!”
Sokan talán ezzel nyugtatnák magukat, de ez, sajnos, nem így van, hiszen percenként 10%-kal csökken az újraélesztés sikerességének esélye. Számoljunk csak utána, hogy ha egy mentő kiérkezési ideje átlagosan 15 perc, mennyivel csökken a beteg vagy sérült túlélési „sansza”…
Forrás: voroskereszt.hu
