Tanulhatnánk tőlük: a balinézek
Vendégszerzőnk írását olvashatjátok Baliról és az ott élő emberekről, a szeretetről, ami őket körülveszi.
Miért akarunk mindig többet?
Akinek nem inge...
Sajnos a nyugati társadalom azt neveli belénk, ha van egy szép új lakásod ne elégedj meg, vegyél egy nagyobb házat. Ha van egy autó, az se elég, legyen még egy. Nehogy már busszal kelljen járni, hogy picit óvjuk a környezetünket, vagy ne adj’ Isten kerékpárral, hogy még az egészségünknek is jót tegyünk. Hogy néz az ki, ha egy irodista kerékpározik? Néhány európai nagyvárosban, például a tőlünk nem is olyan messze fekvő Bécsben, nagyon gyakran járnak ők is kerékpárral. Ilyenkor szólal meg az emberek java, "igen ott könnyű, mert vannak bicikli utak, meg nem lopják el a kerékpárt mire kijövök a melóból". KIFOGÁSOK! :)
Balin az emberek 99 %-a egy robogón utaztatja a családját, egy szakadt, alig püfögő robogón ül az apuka, mögötte egy nagyobb gyerek, aztán az anyuka kezében a csecsemővel és esetleg hátul még egy gyerek. És mosolyognak, a szmog, a 90%-os páratartalom és a 40 fok ellenére. Hogy miért? Mert elégedettek azzal, amit kaptak, azzal a kis szakadt robogóval, mert ők egy nagy segítségnek élik meg, amivel eljutnak A-ból B-be. Örülnek neki, hogy van mit enniük, még akkor is, ha ez egész nap ugyanaz. Ugyanis ők reggel megfőzik a kis rizses zöldséges egytálételüket és azt eszik egész nap. És elégedettek vele, nem sírnak, mint sokan körülöttünk, "jaj, már megint krumplis tészta, nem eszem kétszer ugyanazt ebédre". Igen, sajnos ilyenek vagyunk.
De nekik könnyebb....
Most jön a következő érv, hogy igen nekik sokkal könnyebb, mert gyönyörű helyen élnek, egész évben süt a nap, szép zöldek a rizsföldek.... Igen, és közbe olyan páratartalom van, hogy az európai ember alig kap levegőt, és olyan áradásokat okoz a sok eső, hogy néha viszi a fél házat. A lakosok nagy része az eső után csobogó koszos patakban mossa a ruháit, és nálunk egy garázs jellegű sufni az otthonuk, de nekik az is elég. Megkérdeztem egy lakost, hogy szeretne-e eljutni a világ bármely részére. Ha ezt itthon kérdezed meg bárkitől a válasz igen, majd jön az irigység és milyen jó a gazdag szomszédnak, mert most jött meg Hawaiiról. A balinéznek az volt a válasza, hogy megvan mindene, miért akarna utazni... Gyönyörű helyek vannak az országában, és elkezdte sorolni. Szerintem Magyarországon is gyönyörű helyek vannak, csak sokan észre sem veszik. Mert többre vágynak, mert divat, hogy utazunk. És most biztos felmerül sokakban: én könnyen beszélek, én is ilyen vagyok, én is elutaztam Balira, különben, miért írnék erről. Igen, elutaztam, és még inkább megtanultam értékelni azt amim van.
Miért nem tudunk örülni annak, ami van?
Mert a külsőségekkel foglalkozunk, mert rosszul érezzük magunkat, ha nem a legmárkásabb ruhába járunk, és a legmenőbb autónk van. Sajnos átnézünk egymáson. Balin a boldog a boldogtalannak segít, egymásra néznek és mosolyognak. És nem azért mert nincs gondjuk, hanem mert így sokkal szebb az élet.
Itthon egyszer a boltban azt mondtam az eladónak "további szép napot" erre ő, mérgesen : "miből gondolja, hogy eddig szép volt".... Én kérek elnézést, hogy jót kívánok. Nem divat ez sem. Ha jó kedved van, már irigykedve néznek rád, ha elmész egy szép helyre és meséled, az a válasz: “de jó neked”. Ha családod van és boldog párkapcsolatod, akkor neked könnyű.... és néha már nem is meséli az ember, csak annak, aki tényleg igazán közel áll hozzá, mert különben csak az irigységet kapja vissza.
Sok embert elküldenék Balira, akik azt mondják, de jó azoknak ott.... és éljenek úgy 1 hónapig, ahogy ők..... és biztos, hogy hoznának haza abból a szeretetből, ami ott van. Mert a szeretet egy olyan kincs, ami sose fogy el, csak megsokszorozódik, ha a közöny ki nem öli. Sajnálom, hogy olyan ország a mi országunk, ahol már az emberek nem foglalkoznak egymással.
Nincsenek jelzőlámpák, nincs kresz, de baleset se. Hogy van ez?!
Hogy miért? Mert figyelnek egymásra, mennek mint a kishangyák, de a dudálás nem azt jelenti "húzódj már le te ....." hanem azt, hogy "vigyázz lécci, mert jövök" és figyelnek rád, lehúzódnak, elengedek. Ottlétem alatt egy balesetet se láttam, koccanást se, és nem is féltem közlekedni, mert láttam, hogy tényleg törődnek egymással az emberek. Nem csak egy akadály vagy az úton amit le kell tolni. Irigylésre méltó.
Tanulságos volt ezeket látni és átélni. Ha csak egy picit hazahoztam belőle már megérte :)
