Bár nem akarjuk észrevenni, de sokszor a családunk, környezetünk abból profitálna a legtöbbet, ha fordítanánk egy kis időt magunkra is. Csak heti, havi néhány órácskát, ami csak a miénk, amikor magunkkal foglalkozunk, töltekezünk. De sajnos, általában magunktól sajnáljuk ezt a legjobban!
Hamarosan itt a szandálszezon, úgyhogy érdemes némi figyelmet fordítani a télen cipőben, vastag zokniban melengetett/sanyargatott lábfejünkre. Keresd elő a pedikűrösöd telefonszámát, vagy kapard elő a jól bevált sarokpuhító, bőrkeményedés elleni csodarecepteket!
Boldognak lenni néha sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Nem egyszer a boldogság kergetése közepette nem érezzük azt, amit szeretnénk, esetleg épp nem vesszük észre, hogy a boldogság ott az orrunk előtt. Pedig néha tényleg egészen apró dolgokon múlik ez a csodálatos állapot, érzés!
A mindennapi rohanásban sokszor elfeledkezünk egy igen-igen fontos valakiről: magunkról. Az elmúlt év sem igazán kedvezett annak, hogy alkalmanként beitassunk némi én-időt, ha azok csak én-percek is. Pedig megérné alkalmanként saját magunkat helyezni az előtérbe.
Hiába az enyhítések, a mögöttünk lévő egy év elég nagy nyomott hagyott az életünkben. Ha szerencsések vagyunk, „csak” a lelkünk látta kárát a be- , illetve elzártságnak. Talán a nyáron szusszanhatunk egyet, úgyhogy jó lesz, ha megkeressük rég elfeledett életkedvünket!
A minap olvastam egy elgondolkodtató cikket arról, hogy az anyák még a házi kedvenc igényeinek a kielégítését is a saját igényeik elé helyezik, nem is beszélve a házas- vagy élettársukról, az idősebb rokonaikról és – természetesen – a gyerekeikről. Nagy-Britanniában, ahol azért dübörög a bébiszitter biznisz :), az anyáknak körülbelül 17 percük van naponta saját magukra…