Öröm, szomorúság, félelem, düh, csalódottság, unottság. Az érzelmek mindennapi emberi életünk erőteljes befolyásolói. Olyan reakciók, amelyeket különféle események, helyzetek, körülmények, emberek, tapasztalatok váltanak ki belőlünk. Ha megismerjük belső rezdüléseinket, amennyiben kíváncsian és aktívan részt veszünk a „tanulom magam” folyamatában, akkor a tudatos érzelemszabályozás igénye sem fog távol állni tőlünk. Az érzelmi egészségünkre való odafigyelés és munka, ugyanúgy nem hanyagolható el, mint a testi jóllétünkkel való foglalkozás. Mindkettő kifizetődő.
A mindennapi teendőink forgatagában olykor hajlamosak vagyunk evidenciaként kezelni azt, hogy van egy megbízható társ mellettünk, akire életünk minden helyzetében számíthatunk. Aki nem csupán egy szertartásos szónoklatban fogadta meg azt, hogy mind a felhőtlen, mind pedig a felhősebb időszakokban mellettünk marad. Amennyiben ez a hozzáállás mindkét fél esetében jelen van, akkor sem szabad lankadnunk, és felhagynunk azzal, hogy minden nap valamilyen formában jelét adjuk annak, hogy készek vagyunk tenni a kapcsolatunkért.
Gyakran előfordul, hogy a veled kapcsolatban állóktól megkérdezed: „Jól vagy?, Dühös vagy? Esetleg valamit rosszul csináltam?” És folytatod a kérdezgetést akkor is, ha a másik azt válaszolja, hogy minden rendben, jól érzi magát? Az, hogy mások érzelmeit folyamatosan fürkésző tekintettel figyeljük, a saját biztonságunk megőrzésére való törekvésből fakad. Amikor megkérdezzük: "Jól vagy? ” Úgy értjük, hogy: ÉN jól vagyok-e? Megbízhatom benned?
A zene kultúránk, életük elengedhetetlen része, amely több évezredes történetével mély hatást gyakorolt az emberiségre. Nem csupán szórakoztat, hanem érzelmeket kelt, kapcsolatokat teremt, és akár gyógyító hatással is bír.
A hűség és hűtlenség kérdésétől szinte elválaszthatatlan a monogám kapcsolatok megértése. A The Michigan Daily értelmezésében az egész életen át egyetlen partner melletti élés gondolata sokakat megrémít. Egyes meglátások szerint mindez egyfajta biológiailag és érzelmileg is megerőltetőnek, egyúttal fenntarthatatlannak titulált társadalmi rituáléként van jelen az emberek életében.
Az érzelmek életünk minden területén jelen vannak. Erőteljesen befolyásolják döntéseinket, a különféle helyzetekre adott reakcióinkat, tevékenységeinket, életszemléletünket, ugyanakkor kulcsszerepet játszanak kapcsolataink minőségében is.
A csók hosszú és gazdag történetre tekint vissza. Ez a gesztus az érzelmek, szeretet és kapcsolatok kifejeződése, és kulturális és történelmi szempontból is sokféleképpen értelmezhető.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon a feldolgozatlanul hagyott érzelmeinket átadhatjuk-e a gyermekeinknek? Vajon azáltal, hogy eltemetjük a minket ért megrázkódtatásokat (félelem, harag, gyász, kapcsolati problémák), a gyermekeinknek kell majd befejezni azokat?
A "ghosting" kifejezést általában akkor használjuk, amikor valaki hirtelen és váratlanul megszakítja a kapcsolatot vagy a kommunikációt egy másik személlyel. Habár ez leggyakrabban egy párkapcsolat vagy kezdődő ismeretség során történik anélkül, hogy bármiféle magyarázatot vagy indoklást adna a felszívódó fél, az élet más területein is találkozhatunk a jelenséggel.
Milyen édesek a kisgyermekek, amikor rácsodálkoznak a világra! A külvilág mellett saját maguk megismerése szintén hatalmas feladat a számukra, amibe bele tartozik az érzelmeik felismerése és megélése is. Szülőként ezt az utat asszisztáljuk végig, így nem árt felkészülnünk olyan elkerülhetetlen, de természetes történésekre, mint például az első szerelem.
Örömödben vagy bánatodban fakadtál sírva legutóbb? Remélem, az első eset történt veled! De akkor se búsulj, ha szomorúság volt az oka, hiszen a könnyek a legtöbb esetben gyógyítják a lelket. Ami azt illeti, a szakemberek szerint egészségesebb lenne számunkra, ha többször engednénk utat ilyen módon az érzelmeinknek.
“Valami véget ért, valami fáj…” énekli a Bonanza Banzai, de mi ehelyett inkább mondjuk azt: Valami véget ért, de kezdődik helyette valami új! Természetesen, ha látszólag ok nélkül (és a semmiből) szakítanak velünk, akkor a villámcsapásként ránk törő negatív érzelmeket fel kell ehhez előbb dolgoznunk. Tegyünk is így!
A Valentin-napnak nem kell a sokak által viszolyogva fogadott rózsaszínben pompázó cukormázról szólnia: a méretes rózsa csokor helyett szép gesztus pár szál tavaszi virágot adni a hölgyeknek, míg az urak bármi fogukra való kicsinységnek is nagyon tudnak örülni. Ha el akarsz vonatkoztatni a kereskedelmi vonaltól, azt is megteheted: Fejezd ki a szeretetedet szavakkal!
Te is úgy gondolod, hogy sok minden szívás? Az erőszak és az elnyomás sajnos állandó kísérői az emberiségnek, habár az elmúlt évtizedekben nem minden embert érintett közvetlenül, a többi embernek is megvannak a maga félelmei. Vajon örömre lehetne ezeket váltani?
1939-ben egy Dr. Crane nevű orvos arra szeretett volna választ kapni, hogy mi a boldog házasság titka, éppen ezért összeállított egy - napjainkban már néhol viccesnek ható - kérdéssort, ami alapján a férjek és a feleségek (pozitív és negatív irányban is) pontozhatták egymást.
Egy csalódás után mindig nehéz az újrakezdés. Ha túl korán próbálkozunk, félő, hogy volt partnerünkhöz hasonlítjuk a randipartnerünket, vagy túl sokat beszélünk róla. Tovább nehezíti a helyzetet, ha előző kapcsolatunkból származó kisgyermeket is el kell fogadtatnunk új párunkkal.
Te is olyan (nagy)szülő vagy, aki alig tud egy percet is önmagára szánni, mert a gyermeked/unokád folyamatosan rajtad lóg? Vagy éppen ellenkezőleg, a gyermeked mindig a másik szülőjéért kiált, hogy lássa el vagy oldja meg a problémákat? Hogy ne érezd magad hanyagolva, tegyél ellene!
Amikor egy régóta tartó szerelem elhamvad, és a pár tagjainak útjai különválnak, nehéz lehet elképzelni az életet a másik nélkül. Emiatt egyes volt szerelmesek úgy döntenek, hogy nem szakítják meg egymással a kapcsolatot, hanem megpróbálnak barátok lenni.
Változó világunk változó trendeket szül. Nincsen ez másképpen a szerelem, azaz az ismerkedés világában sem. A világjárvány és következményei pedig még jobban alakították ezeket a folyamatokat.
Néha, hogy ne menjünk teljesen egymás idegeire, szükséges lehet párkapcsolatunkban új megközelítést eszközölni. A nézeteltérések különösképpen akkor lehetnek kiélezettek, ha a pár tagjainak nagyon eltérő személyisége és kommunikációs stílusa van. De hogyan lépjünk ki abból a helyzetből, ami már abban is megakadályoz minket, hogy javasoljunk valamit a másiknak?