Káromkodj okosan!
Ne legyünk álszentek, egy olyan téma következik, ami mindenkit érint! Merthogy csúnyán beszélni mindannyian szoktunk, ez vitathatatlan. Ám, hogy mi rejlik mögötte, az már egy érdekesebb kérdés. Utánajártunk, és annak is, mi az egészséges mérték és, hogy mire kell odafigyelnünk, mielőtt kicsúszik valami olyan a szánkon, aminek nem kéne.
A pszichológusok szerint a káromkodás gyakran egyfajta érzelmi levezetés, amely segít a feszültség csökkentésében. A kutatások is azt igazolják, hogy a durva szavak enyhíthetnek a fájdalmon, és növelhetik a fájdalomküszöböt. Tehát nem csak egy rossz szokás, hanem egy olyan szóbeli kifejezésforma, amely segíthet az érzelmi viharok elcsendesítésében, amikor nem tudjuk más módon kifejezni frusztrációnkat.
A kérdés persze az, hogy mennyire elfogadható ez a viselkedés a mindennapi életben. Mint mindenben, a hangsúly itt is a mértéken van! Olyan esetekben kell odafigyelnünk különösen, amikor társaságban vagyunk. Miért? Mert az egy dolog, hogy mások megítélnek arról, ahogy beszélünk, de a káromkodás könnyen ragadós is lehet. A fiatalok, kiváltképp serdülőkorban, hajlamosabbak arra, hogy átvegyék környezetük nyelvi szokásait. Éppen ezért fontos, hogy tudatosan ügyeljünk a megnyilvánulásainkra. A pici gyerekek közelében pedig főleg! Elkeserítő, mikor szinten óvodáskorúak szájából hangzanak el olyan kifejezések, amelyek még egy felnőttől is bántóak. Ezeket sajnos sokszor a társas környezeten túl, otthonról is hozzák, ami egy kis odafigyeléssel elkerülhető lenne.
A férfiak vagy a nők hajlamosabbak többet káromkodni?
A sztereotípiák gyakran a férfiakat teszik felelőssé a durva nyelvhasználatért, a kutatások szerint azonban a nők sem szentek ebben a kérdéskörben, bár esetükben inkább érzelmi kifejeződésként jelenik meg. Az erősebbik nem pedig gyakrabban használja inkább stresszhelyzetekben.
Változik-e generációról generációra, hogy ki mennyire szabadszájú?
Az elmúlt évtizedekben úgy tűnik, hogy a fiatalok sokkal inkább hajlamosak a szabadabb és durvább nyelvhasználatra, miközben a szüleink vagy nagyszüleink esetében a társadalmi normák szigorúbbak voltak. A közösségi média és a modern kommunikációs eszközök ráadásul sajnos tovább is erősíthetik ezt a trendet, hiszen sok esetben anonim módon, korlátlanul nyilvánulhatunk meg.
A káromkodás nem csupán egy rossz szokás, hanem a pszichológiai és társadalmi hatások összjátékának eredménye. Mindig érdemes mérlegelni, hogy mikor és hogyan alkalmazzuk, hogy elkerüljük a nem kívánt következményeket. Különösen fontos ez, ha gyerekeinkről van szó, mert ők olyanok, mint a szivacs, mindent eltanulnak, amit tőlünk látnak és hallanak. Óvatosan, inkább számolj el háromig, mielőtt megszólalnál!
