Hogy hogy jön össze az összetört szíved és szervezeted védekezőképessége? Nos, nagyon is könnyen! Ha a szíved sajog, szinte biztos lehetsz benne, hogy azt a tested is megérzi és előbb vagy utóbb tüneteket is okoz majd számodra!
Itt a Valentin-nap, amikor szerelmesek borulnak egymás nyakába, ígérik meg egymásnak, hogy „csak veled”, „csak Téged”. A kevésbé szerelmesek, vagy azok, akik éppen két boldog időszak között vannak, már kevésbé ugranak ki a bőrükből ezen a szép februári napon.
Életében legalább egyszer mindenkit ér szerelmi csalódás. A szerencsésebbek már óvodában „letudják” a dolgot, és a szerelmi életük utána csodásan alakul. Ők viszonylag kevesen vannak, hiszen a többségünk általában nem elsőre találja meg a hercegét/hercegnőjét. Rögös út vezet az igaziig, szerelmi bánatokon, csalódásokon át.
A szerelmi bánatot sajnos senkinek sem kell bemutatnunk. Szinte mindenki ismeri, amikor úgy érezzük, a szívünk megszakadt, darabokra tört, és már soha többet nem leszünk képesek szeretni. Szerencsére, a sebek előbb vagy utóbb begyógyulnak és képesek leszünk újra gyengéd érzelmeket táplálni valaki iránt, de ez sajnos nem megy egyik napról a másikra.
Túlvagyunk a nyáron, és a forró évszakkal együtt a nyári szerelmek is véget értek. Az a szerelem, ami felemel, fent is tart, majd hirtelen elenged és Te csak zuhansz, zuhansz, aztán egyszer csak földet érsz, ám ez sem sokkal kellemesebb. Aztán darabjaidra hullva felkászálódsz, és folytatod tovább az életet.
Hiába minden óvatosság, a mindenre is felkészülés, ha véget ér egy kapcsolat, egy szerelem, a bánat, szomorúság mindannyiunkat utolér. Nem kell és nem is szabad letagadni! Meg-, vagy egyszerűen csak túl kell élni és lehetőség szerint erőt meríteni belőle.
Ha káros szenvedélyről beszélünk, akkor elsősorban mindenkinek a dohányzás és a túlzásba vitt alkoholfogyasztás jut az eszébe. Pedig ezeken kívül még számos olyan dolog van, melyek megközelítik ezek veszélyességét.
Akár minket gyötör, akár gyermekünk, unokánk szenved a szerelmi bánattól, kétségkívül nehéz helyzettel nézünk szembe. Mit mondjunk a szenvedőnek, vagy éppen mivel vigasztaljuk magunkat egy ilyen szituációban?
Ez egy igen régi közhely, ám valljuk be, igaz. Csak életünk bizonyos fázisaiban, bizonyos érzelmek hatása alatt nehéz ezt elhinni. Mondjuk egy szakítás után, amikor éppen azzal vagyunk elfoglalva, hogy ripityára tört szívünk darabjait összegyűjtsük. A ragasztás még csak ezután jön!