Cikkek a témában: viselkedés
Hova tűntek a lovagok? Az udvariasság formálódásának története
Az életmódtörténet az egyik legizgalmasabb, legtöbb érdekességet feltáró kutatási területnek bizonyul. A különféle szokások, viselkedési formák, mindennapi tevékenységek, társas normák ugyancsak fontos helyhez jutnak a kutatások, történelmi visszalapozások során. Ezeket olvasva, olykor-olykor eltöprenghetünk azon az izgalmas kérdésen, hogy vajon a jövő életmódkutatói milyen módon fogják prezentálni a nagyközönség előtt a 21. század eleji szokáskultúrát?
Ami ingyen van, mégis megfizethetetlen: a tapintat
A tapintatosság alapfeltétele az emberek közötti kapcsolatoknak. Ilyenkor „zsigerből” ráérzünk arra, hogy bármennyire is leküzdhetetlen bennünk a vélelmezés vágya és ereje, mégsem beszélünk kényes, megosztó, fájdalmat, feszültséget okozó kérdésekről egy társaságban. Ez közel sem azt jelenti, hogy nem nyilváníthatjuk ki a véleményünket (sőt, bizonyos esetben maga a hallgatás, a passzív, „szemlélődő” közösségi lét lehet a problémák és konfliktusok fő kiváltója), hanem azt, hogy nem mindegy, milyen megfogalmazásban, hangvétellel, közegben, atmoszférában tesszük mindezt.
Mi az az imposztor szindróma?
Amennyiben előfordult már valakivel a környezetedben, hogy az elismerések ellenére is folyamatosan elégedetlen magával, akkor felmerülhet a gyanú, hogy az illető imposztor szindrómában szenved. Ebben az esetben az egyén egyfolytában elégedetlen elért eredményeivel, kételkedik sikereiben, és szinte megszállottan kutatja a saját hiányosságait. Ha őszintén el is ismerik a szakmaiságát, a hozzáértését, hajlamos mindezt a véletlen számlájára írni. Az előbb felsoroltak miatt érthető, hogy miért emlegetik ezt a jelenséget a perfekcionizmus társaságában.
Ezeket ne tedd meg másokért!
Az önbizalomhiány nem egyszerű jelenség. Rengetegen küzdenek vele. Azért, hogy elfogadjon bennünket a környezetünk és hibátlanoknak tűnjünk, sokszor erőn felül küzdünk. Azonban jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy senki sem tökéletes. Nem leszünk képesek soha mindenkinek megfelelni.
Az „ez van, ezt kell elfogadni!” szemlélet méreg és lehetséges ellenszerei
Mindannyian kapunk a láthatatlan puttonyainkba olyan családi, közösségi mintákat, lenyomatokat, lelki és mentális útravalókat, melyek elkerülhetetlenül jellemformálóinkká válnak. Optimális esetben ezek a személyre szabott hagyatékok építenek, támpillérként szolgálnak bontakozó önismeretünk és egyéni fejlődésünk folyamatában.
Fürdőházi házirend az ildomos közös ázáshoz
A régészeti leletekből egyértelműen megállapították, hogy már az ókorban kultúrája volt a közösségi fürdőzésnek. A középkor után - szerencsére - újjáéledt az évszázadokra elfeledett fürdőkultúra, habár kezdetben inkább a saját kád felé fordultak, akik megengedhették ezt a “luxust”.
A felnőttekhez hasonló módon képesek dönteni a kisgyermekek társas helyzetekben
A kisgyermekek a felnőttekhez hasonlóan figyelembe veszik a kontextust, a múlt eseményeit, és más személyek tudását is a társas helyzetekre vonatkozó döntéseik meghozásakor - derül ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Közép-Európai Egyetem (CEU) tudósainak közös kutatásából, amelynek eredményeit az amerikai tudományos akadémia folyóirata közölte.
