5 klasszikus, amit olvass el, mert érdemes!
A klasszikus könyvekkel alapjában véve az a baj, hogy általános iskolában és gimnáziumban igyekeznek kötelező olvasmányként lenyomni minden gyerek, illetve fiatal felnőtt torkán. Anélkül, hogy figyelembe vennék, érett-e rá az adott diák, vagy egyáltalán neki való-e a könyv. Pedig vannak olyan klasszikusok, amiket, ha a megfelelő időben olvasunk és nem a kényszer miatt, akkor a magával ragadó hangulat, vagy a történet maga, feledhetetlenné teszi őket.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Talán nem sok olyan könyv van, ahol nem csak rendelkezésre áll egy szereplő-térkép, hogy ki kinek a kicsodája, de még szükség is van rá. Sok egymáshoz hasonló, magyar kultúrától távolabb álló név, melyeken elsőre nem egyszerű kiigazodni. A cselekményszálak szintén gombolyag módjára állnak előttünk, de mégsem érthetetlen. De a legfontosabb talán: ebben a könyvben minden annyira összeáll, hogy nem csak érted, de érzed is.
Jókai Anna: Napok
A férfi lélek egy kötetben. Oláh Viktor, a könyv elképzelt főszereplője nem egy rendkívüli ember, nem egy különleges tehetséggel megáldott figura. Mégis, annak ellenére, hogy nem egy 21. századi férfi, teljesen hozza a férfi lélek emelkedéseit és gödörjárásait: remekül érzékeltetve azt, hogy mire gondol, mit él át, mit él meg egy férfi. Hogy mi van egy „nem gondolok semmire”, egy „semmi gond” mögött. Az anya-gyermek kapcsolatot, a férfi-nő kapcsolatot férfi oldalról, az egzisztenciális küzdést és önértékelési folyamatokat elejüktől a végükig átéljük a főszereplővel együtt – felcseperedünk, élünk és meghalunk vele. Közben pedig megérjük egy kicsit a férfi lelkét, önmagunk lelkét.
George Orwell: 1984
Utópisztikus társadalomkritika, mely bár elragaszkodott a valóságtól, olyan elemeket tartalmaz, amelyeket át tudunk érezni. A gondolatrendőrség fogalma ebben a könyvben született meg – vagy épp vált népszerűvé és bármely korban elgondolkoztató. Mi lenne, ha minden, de tényleg minden szabályozva lenne? Ha a szabad akarat bokrait egységes kocka sövénnyé vágná egy hatalom? Ijesztő, mert eltudjuk képzelni. Megnyugtató, mert mégis elképzelhetetlen.
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Egy olyan könyv, amit nagyjából mindenki olvasott és nagyjából senki nem a megfelelő időben. Ez ugyanis, nem gyerekmese. Felnőttmese. Olyan gondolatokat, olyan tartalmakat tesz az elmébe, amikre szükség van. Ám ha egy gondolat elcsépelté lesz, mielőtt elég éretté válik hozzá az ember, annak már nincs hatása. Adj egy tiszta lapot A kis hercegnek, és olvasd el felnőttfejjel úgy, mintha még sosem hallottál volna róla.
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
8 éves gyermekek leszünk és egyszeriben tiszta, könnyes szemmel látjuk a világ összes jó és rossz tulajdonságát. Gyávaságtól, gonoszságtól az igaz, tiszta, szép emberi vonásokig mindenen végig fut a történet kusza szálvezetése, majd egyszeriben minden rendeződik és arcul csap a tény, hogy az élet milyen igazságtalan tud lenni. Előítéletek kiirtására remek regény – lelki fejlődés dúsgazdag táptalaja lehet.