A megmaradt bébiháj - ezért nevelünk kövér gyerekeket
Az elhízás népbetegség, ami nem kerülte ki kishazánkat. Finoman szólva. Szerteágazó testi és lelki betegség oka, melyek akár életre szóló pecséteket nyomnak a mindennapjainkra. Ami viszont még ennél is ijesztőbb, hogy a 18 év alattiak, tehát a gyermekeink negyede (!) is elszenvedője a problémának. Márpedig, egy gyerek nem tehet arról, ha elhízik, épp úgy, ahogy arról sem ő tehet, ha a fogmosás hiánya miatt idejekorán lyukas foga lesz. Akkor tehát, miért oké az „úszógumi” és mit tehetnénk?
A gyermek-kövérség kapcsán koránt sem arról van szó, hogy meg kellene felelni mindenféle őrült vagy kevésbé őrült szépségideáloknak. Szó nincs róla, hogy engedve a közösségi média hatásának, mindenki szabvány formát kellene öltsön. Sokkal fontosabb dologról van szó. A gyermekeink egészségéről.
Az elhízás ugyanis a következőket hozza magával:
- szív és érrendszeri betegségek
- diabétesz
- gerinc és ízületi problémák
- emésztési gondok, sokszor hosszútávú következményekkel
- önértékelési és beilleszkedési gondok, makró társadalmi problémák
- későbbi párkapcsolati nehézségek
Ezekről a hatásokról általában akkor is tudunk, ha eddig egy fiókban éltünk. Akkor miért tartjuk mégis cukinak a fodrozódó hájhurkákat, és egyáltalán meddig normális ez?
A miért…
A szülők legtöbbször elbagatellizálják a gyermekük túlsúlyát, „erős gyerek”, meg „majd kinövi” matricát ragasztanak rá és többé nem jut eszükbe a dolog. Mert nehéz elfogadni, hogy a gyermekünk nem tökéletes. Van egy jó hírünk – a gyerek tökéletes. Van azonban egy még nehezebben elfogadható, rossz hírünk – a szülő a felelős. Példamutatás és megfelelő étkezés – mozgás összhang rajtunk múlik amíg a gyermek kicsi, az önálló felnőtt életritmus kialakulásáig pedig a gyerekkorban rögzült normákra épít mindent. Újszülött korban természetesek a hurkák, anyatejtől nem fog a bébi elhízni. Kisgyerek korúakkal viszont legyünk körültekintőbbek. Fontos, hogy ne a rágcsálás töltse ki a mindennapokat, ha azt látjuk, hogy hízékony a gyermek, különösen figyeljünk oda az édességekre, a gyümölcslevekre (amik szintén rengeteg cukrot tartalmaznak), a gyümölcsjoghurtokra, és minden más szénhidrátra is. A hízás ugyanis lejtő, minél később próbáljuk megállítani, annál nehezebb dolgunk lesz. Arról nem is beszélve, hogy az önképük már az első perctől, óvodás társaik visszajelzéseitől is csorbulhat.
Kamaszkorban még nehezebb
Hiszen a test és a lélek változik, a stressz felgyülemlik, minden átalakul. A tinédzser közeg pedig kritikus és kíméletlen. Ám még nem késő.
Mit tehetünk?
Találjatok a gyereknek egy jó sportot – akár együtt, vagy a barátnőkkel. Nem jó mindenki a futásban. Menjetek sárkányhajózni, úszni, röplabdázni, jógázni. A nem zabálás nem sértő – Persze, azért főzünk, hogy jól lakjanak és örömet okozzunk, de soha nem szabad felhánytorgatni, hogy „alig evett”, „nem nyúl hozzá”. Ne legyen bűntudata, ha annyit eszik, ami jól esik. A kaja nem unaloműző – kínáljunk alternatívát. A legtöbb gyerek megszokásból rágcsál, vagy azért, mert elől van a nassolni való. Legyen elől inkább mindig víz, zöldtea. Vagy gyümölcs.
