A Mikulás hozzátartozik a gyerekkorhoz!
Nem gond, ha a gyermeked hisz a Mikulásban, és az sem probléma, hogy Te beszállsz ebbe a – mondjuk ki – apró hazugságba. A gyerekeknek kell a mese, és a piros ruhás szakállas bácsi történetét – és természetesen a csokihegyeket - egyszerűen imádják. Miért vennéd el tőle ezt a szép ünnepet?
A 9 éves Gáspár vigasztalhatatlan sírásban tört ki, amikor az anyukája közölte vele, hogy a december 5-éről 6-ára virradó éjszakán a kis barátjánál fog aludni. Nem a baráttal, nem is az idegen ággyal volt gond, hiszen ilyen kalandokban már korábban is volt része, hanem az időponttal. Ezt nem tehetik meg vele, hiszen pont akkor jön a Mikulás! Ha Gáspárt bárki megkérdezné, hogy létezik-e a Mikulás, az édesanyja szerint egészen biztosan azt válaszolná, hogy nem. De ez egyáltalán nem zavarja abban, hogy levelet írjon neki, és kétségbeessen, ha valami miatt lemaradna a látogatásáról.
A Gáspár fejében kialakult és valószínűleg éppen átalakulóban lévő Mikulás-sztorit igazából az sem zavarja össze, hogy adott esetben a boltokban látja azt az ajándékot, amit majd megkap. Az édesanyja szerint nagyon is tisztában van azzal, hogy a csoki a boltból való, és sejtése van arról is, hogy az édesanyjának van némi köze ahhoz, hogy az édesség aztán az ő csizmájába kerül, de ő ettől még teljesen el van varázsolva, amikor 6-án reggel megtalálja. Egész egyszerűen szüksége van arra a misztériumra, amit a Mikulás jelent, és éppen ezért nem zavarják a történetben számára is gyanús ellentmondások. Igaz, a városban rengeteg helyen fellelhető hús-vér Mikulásokhoz már nem megy oda, hiszen nagyfiú.
IGEN, VIRGINIA, A MIKULÁS LÉTEZIK
Virginia O'Hanlon 8 éves volt, amikor a barátai közölték vele, hogy a Mikulás nem létezik. A meghökkentő új információ birtokában Virginia azt tette, amit a gyerekek ebben a korban még tesznek: az édesapjától kért megerősítést. Az édesapja azonban azt mondta, forduljon inkább a New York Sun című laphoz, mert „ha a Sunban olvasod, akkor az úgy van”. Virginia meg is írta a levelet, amelyre 1897. szeptember 21-én megérkezett az egyetlen lehetséges válasz, mégpedig a címlapon: „Igen, Virginia, a Mikulás létezik”. A cikk szerzője, Francis P. Church ezzel az újságírás lehetőségeinek egy új irányát villantotta fel, és egyben nagy szívességet tett Virginia szüleinek is.
A gyerekeknek a Mikuláshoz kapcsolódó lelkesedését vagy adott esetben csalódottságát látva felnőttként talán nehéz megérteni azt, amit a pszichológusok már tudnak: hogy még az egészen kicsi gyerekek is képesek különbséget tenni a képzelet és a valóság között. Hogy miért hisznek akkor mégis a képzeletbeli Mikulásban, arra a neves pszichológiaprofesszornak, Alison Gopniknak egyszerű a válasza: a gyerekek szeretnek képzelődni és úgy tenni, mintha. Ezzel egyébként egy evolúciós szempontból kulcsfontosságú emberi képességet ültetnek át a gyakorlatba: azt, hogy a világ alternatív változatait képzelik el. A felnőtteknek ugyanerre a képességre van szükségük annak érdekében, hogy újabb és újabb dolgokat találjanak ki, bár ebben a korban ezt már inkább innovációként emlegetik.
A gyerekeknek pedig nem árt, ha képzelődnek. Négy-öt-hat éves korban a mesehősöktől kezdve a szörnyeken át a Mikulásig minden figura izgatja őket, ezek az úgynevezett mágikus évek, ahol a fantázia és a valóság közötti határ olykor elmosódik. A képzelet a fejlődésük szempontjából is nagyon fontos, hiszen segíti a kreativitásukat, a kognitív fejlődésükhöz (a világról való ismereteik elsajátításához, tárolásához és felhasználásához) pedig azért szükséges, hogy megtanulják megkérdőjelezni azt, amit nem szabad elsőre elhinni.
Alison Gopnik szerint a gyerekek Mikulás-képéből nem lehet figyelmen kívül hagyni a felnőtteket sem, hiszen ebben a korban még nagyon komolyan veszik azt, amit a szüleik és más felnőttek mondanak nekik. A téli ünnepkör során ráadásul rengeteg olyan jellel találkoznak a karácsonyfától az ajándékokig, amely a Mikulásról – Jézuskáról, angyalkáról – szóló állításokat támasztja alá a szemükben, és semmi okuk sincs arra, hogy kételkedjenek ezekben.
Mikulásnak öltöztetett babaKell a varázslat
A varázslat persze nem tart örökké, a felismerés azonban legtöbbször nem azonnali. A hatvanas években készült kutatások arra jutottak, hogy a gyerekek a Mikulásról alkotott elképzeléseiket többször is kiigazítják, ahogy átrendezik a fejükben a téli ünnepekről kapott információkat. A kutatásokból az is kiderül, hogy a gyerekek többsége a saját ritmusában dolgozza fel ezeket a változásokat, és nem egyik napról a másikra dobja ki az addigi elképzeléseit a Mikulásról. A 9 éves Gáspárnak ezért nem rebben a szeme sem, amikor meglátja a véletlenül a csomagtartóban felejtett ajándékot, és mindenféle logikai bukfenc nélkül várja, hogy ugyanezt az ajándékot a Mikulás betegye majd az ablakba.
A szakemberek szerint a felismerés késleltetésében szerepet játszik, hogy a gyerekek még egy hosszú tisztázó és magyarázó beszélgetésből is csak az hallják meg, amit akarnak, és amire készen állnak, vagyis könnyen lehet, hogy a szülők által kínkeservesen összerakott válaszok egy részét egyszerűen figyelmen kívül hagyják – szembesít a gyerekek szelektív valóságértelmezésével Carole S. Slotterback pszichológus. Mindent átszűrnek ugyanis a már meglévő információikon és tapasztalataikon.
Felmerülhet néhány jogos kérdés. Például miért vannak ennyien?
MIKOR ÁLLNAK KÉSZEN?
Miközben a gyerekek egy bizonyos korban már azt kezdik el firtatni, hogy létezik-e a Mikulás, addig a felnőttek inkább arra kíváncsiak, hogy pontosan mikor és hogyan közölhetik a gyerekeikkel az igazságot. Bruce Henderson pszichológus szerint akkor, amikor a gyerekek jelzik, hogy készen állnak rá.
Hogy ez mikor következhet be? A Western Carolina Egyetem pszichológiaprofesszora szerint hatéves koruk előtt valószínűtlen, hogy megkérdőjeleznék a meseszerű figurák, így a Mikulás létezését. Hétéves kortól azonban a gondolkodásuk kezd annyira konkrét és logikus lenni, hogy jogos kérdésként vetődik fel bennük például, hogy a Mikulás egy éjszaka alatt hogyan jut el annyi házba, és ugyancsak ez az a kor, amikor a társaik vagy az idősebb testvéreik elkezdik felébreszteni bennük a kétségeket, és rámutatni a történet következetlenségeire.
Vagyis nagyjából hat- és hétéves kor körül elkezd szertefoszlani a varázslat, legalábbis ami a képzeletbeli részét érinti. A szülőnek ekkor érdemes figyelni az elgondolkodtató, érzékeny jelekre. A jelek pedig minden bizonnyal a Mikulás-sztori ellentmondásait feszegető kérdésekben jelentkeznek majd, de az is árulkodó lehet, ha a gyerek kezdi elveszíteni az érdeklődését az iránt, hogy levelet írjon a Mikulásnak, vagy meglesse őt, vagy egyáltalán csak beszéljen róla.
A legtöbb gyerek sértetlenül vészeli át a kiábrándulást a Mikulás-történetből, és sokszor előfordul, hogy a szülőket jobban megviseli ez a szakítás a varázslattal - ami azt jelzi, hogy ez az egész Mikulás-sztori végső soron szülőként is jó buli.
Bruce Henderson szerint a gyerekek ezért sokszor a szüleik iránti tiszteletből hagyják abba egy időre a kételkedést, és játszanak velük tovább. Nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is el kell fogadniuk azonban, hogy mint minden jó, egyszer ez is véget ér. Addig is élvezzék ki a dolgot, amíg lehet, úgysem tart sokáig.
Forrás: vs.hu
