Ady Endre tavaszi sóhaja – Május elseje másként
Május elseje sokak számára a vidám majálisok, a természet újjáéledésének és a munkaszünet pihentető örömének napja. Ám a költő szemszögéből ez az ünnep gyakran árnyaltabb érzéseket is hordoz. Ady Endre „Május elseje” című verse egy fáradt, nosztalgikus hangulatú vallomás, amely egyszerre idézi meg a tavasz szépségét és az elmúló ifjúság melankóliáját. A vers gondolatai ma is aktuálisak: megállásra, elmélyülésre hívnak a rohanó világban – még ezen a vidám napon is.
Ady Endre: Május elseje
Akik az éjjel - mint én: a vén lump - A mulatókat sorra vevék, Csodálhaták azt, amitől az éj zúg - A szertehangzó éji zenét. De én, ki számon tartom a naptárt, Nem dicsekvés, de egybe tudám: Itt van Május, az illatot lehellő, Mosolygó, szép nyár lesz ezután.
Tündér Május! dicsőitő dalt Hányszor daloltam rólad én, Mikor nem voltam ilyen fásult, Törődött, fáradt, vén legény. Óh, bár tudnál úgy elbüvölni, Ahogy még tudtál egykoron, Mikor édes varázsba ejtél Megáldva ifju, szép korom.
Fáradtan, búsan, elmerülten Az utcán végig baktatok, Az éjbe zsongó, bús zenére Alig, alig hogy hallgatok.
Hejh, mikor még több volt a szívben Az érzés, sejtés, vágy, remény, Valaha én nem így mulattam Tündér Májusnak éjjelén!...
...S nem jött az én szememre álom Késő, pirosló hajnalig, Csodás hangok zsongtak fülembe, Hallám a dalt: a hajdanit. Egy szép lánynak vallott szerelmet Az a dal Május éjjelén - Olyan boldog, olyan szerelmes Soha, sohase leszek én!...
A jelenlegi Május első Nagyfontosságu most nekem; Új lakásom van. De hogy hol van, Azt elárulni nem merem. Megszöktem a hitelezőktől A tündér Május-éjszakán S az a három érzelgő strófa Ott született az új tanyán.
Mert hát szamárság érzelegni És írni síró verseket, Elsején verssel kifizetni Hitelezőket nem lehet, Okosabban elfoglalhatjuk Magunkat Május-éjszakán: Megszökni a hó elejétől S meghúzódni egy új tanyán!
