Akikre „felnézünk” – A magas emberek jellegzetes vonása kétélű kard
A magasság már jóval túlnyújtózkodott az esztétikai többlet kizárólagosságán. Tükörré formálódott. Egy adott társadalom tükrévé. Hogyan?
Két éve az egyik neves tudományos folyóirat arról tájékoztatta olvasóit, hogy a magasság kulturális, társadalmi, gazdasági, környezeti, valamint genetikai hatások komplex kölcsönhatását tükrözi. Tehát a genetikai tényeken túl az, hogy az egyének mennyire magasak, attól is függővé válik, hogy az adott társadalmi közeg milyen egészségi és életminőségi állapotoknak örvend – vagy éppenséggel nem örvend.
A stresszes környezet, a jövedelmi egyenlőtlenség, a levegőszennyezettség mértéke, a fogyasztói árindex, az oktatás és műveltség szintje, valamint a lakossági erőszak ráta mind magasság befolyásoló tényezőkként működnek.
A kutatások szerint az elmúlt két évszázad során világszerte megfigyelhető jelenség az emberi testmagasság növekedés, amelyet a tudósok leginkább az egészség, a táplálkozás, az életminőség szembetűnő javulásának tudnak be. A világot statisztikai adatok szerint mustráló (Our World in Data) felület szerint a 21. századi emberek jóval magasabbak, mint száz évvel ezelőtt élő őseiké. A vizsgálatok során összevetették egymással a 2014-ben született férfiak testmagasságát az 1914-es globális szintű (férfi) átlagmagassággal. Arra az eredményre jutottak, hogy mindez 162 cm-ről 171 cm-re nőtt. A nők esetében is történtek magasságbeli változások, amit a 151 cm-ről 159 cm-re növekedett egyetemleges átlagmagasság is alátámaszt. Hogy tovább zsonglőrködjünk az igencsak beszédes számokkal, elmondhatjuk, hogy az emberek napjainkban 8-9 cm-rel, tehát hozzávetőlegesen 5 százalékkal magasabbak eleiknél.
Akárhonnan is nézzük a magassági faktor nem kis hatással van az élet számos területére nézve. Általában a „de jó neked!” kategóriába kéredzkedik az, hogy a magasan elhelyezett polcokról, nyújtózkodás nélkül is hozzáférnek a kiszemelt tárgyakhoz. (Pontosan tudod, miről beszélünk, ha előfordult veled, hogy miközben a bevásárlóközpontban zavartalan fél-meditatív állapotban készültél a bevásárlólistád kipipálására, egyszer csak felbukkan egy fürkésző – valószínűleg aktuálisan magasember-kereső módban leledző – vásárló(sors)társ, majd hirtelen mosolyra derült arccal, valamint az aha-élmény elleplezhetetlenségével megszólalt, hogy „lécci, vedd már le nekem ezt vagy ezt a portékát?” Hm?)
Ám kikerülhetetlenül bearcátlankodnak a magasember életbe az ezzel járó hátulütők is. Nézzünk egy érzékletes példát erre. Láttad a Julie & Julia (Két nő, egy recept) c. filmet? Rémlik az a jelenet, amelyben a Julia Childot alakító Meryl Streep új francia rezidenciájukba érkezve kipróbálja az ágyat, mely túlságosan szűkre szabottnak minősül? (Egyébként a filmben számos magassággal kapcsolatos szellemes megjegyzéssel találkozhatunk.) Nos, ez is demonstrálja, hogy az ágy és a kocsi két olyan jellemző terület a magasemberi létben, mely kritikusnak mondható.
Szórakoztató belegondolni abba, hogy a sudár termettel megáldott (vagy megátkozott – nézőpont kérdése) egyénekre immár nem csak a szó szoros, hanem átvitt értelmében is „fel tudnak nézni”.
Dívik az a nézőpont is, mely szerint a „nyúlánkság” pozitív arcával rukkol elő, ha kreatív és művészi hajlamokról esik szó – gondolhatunk itt a 196 cm-es Dwayne Johnsonra, a 180 cm-es Nicole Kidmanre, vagy az USA 16. elnökének, Abraham Lincolnnak, 192 centiméteres magasságára. Ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy kizárólag az átlagon felüli magassággal felvértezett emberek gazdagíthatják a művészek listáját – hiszen itt van rögtön a híres 19. századi francia festő, Henri de Toulouse-Lautrec, a maga 152 centiméterével. Noha esetében egy ritka genetikai betegség állt az alacsony termet hátterében, mégsem akadályozta őt a művészi előrehaladásban.)
Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy a magasság kétélű kard szerepet tölt be, a maga előnyeivel és hátulütőivel egyetemben.
