Amikor a szülő fakad könnyekre: Sírhatunk-e a gyerekek előtt?
A tavalyi év különösen nyomasztó volt mindenki számára. Azokban a családokban pedig, ahol több generáció szorult egy légtérbe még feszültebb lehetett az együttélés. Nem csoda, ha a kimerült szülők időnként elvesztették uralmukat az érzelmeik felett.
Az egészségügyi problémáktól és az anyagi gondoktól való rettegés idegölő hónapokat hoztak, legfőképpen az édesanyák számára. Sokuknak kellett összehangolni szinte lehetetlen módon az otthoni munkát, a háztartást, a gyermeknevelés és az online oktatást. Nem lett volna csoda, ha néha eltörik a mécses!
Aggodalomra azonban semmi ok, az érzelmek nyílt kifejezése és a gyerekek előtt elhullajtott könnyek egyáltalán nem hatnak károsan a kicsik fejlődésére. A gyerekek ezáltal tanulják meg, hogy nem csupán pozitív érzelmek léteznek. A negatívokat is be kell tudni azonosítani, hogy azután rejtegetés nélkül megélhessék.
A sírás nemcsak szomorúságból fakadhat
Az emberek gyakran elnyomják az érzelmeiket, próbálnak nem sírni csalódottságukban, ugyanakkor örömkönnyeket már kicsit bátrabban hullajtanak. Van, aki meghatottságában nyilvánosan sír, míg máskor szomorúságában elbújva könnyezik.
Az érzelmi témák megvitatása a gyermekekkel ugyanolyan fontos, mint a velük való játék. A sírás pedig egy olyan természetes dolog, amely segíthet jobban érezni magunkat:
Hasznossága abban rejlik, hogy endorfinok és oxitocin szabadul fel közben, amelyek segíthetnek megkönnyíteni az érzelmi és a fizikai fájdalmakat is.
Mit tegyél, miután sírtál a gyerkőc előtt?
Biztosítsad róla, hogy nem az ő hibája miatt fakadtál könnyekre!
Minél kisebb egy gyermek, annál énközpontúbb még a kis világa. Meséljük el neki, hogy mi miatt sírtunk, és biztosítsuk róla, hogy jobban leszünk. Sőt, már az is segített nekünk, hogy beszélhettünk az érzéseinkről neki.
Magyarázd el az érzéseidet!
A sírás okát azonosítsuk be egyszerűen pár szóban, így a gyerekek könnyen megtanulhatják, hogy sírni többféle okból is szabad.
Ne várd el a gyerektől, hogy ő vigasztaljon!
Az rendben van, ha megölel, megsimogat vagy megpuszil, ez az empátia jele. A szülőnek kell érzelmileg jobban támogatnia a gyermekét, a szerepváltás káros hatással lehet.
Mosolyogj a könnyeken keresztül!
A vigasztaláskor köszönjük meg neki a támogatását és közöljük vele, mennyire jól esett ez nekünk. Ugyanakkor biztosítsuk arról is, hogy van támaszunk a felnőttek világában.
Forrás: www.goodhousekeeping.com
