Az élet nagy rejtélyei, avagy hová tűnt a kocsikulcs?
Szeretem a kincsvadászattal és megoldandó rejtélyekkel foglalkozó filmeket, de ha jól belegondolok, nem kell olyan messzire menni, és nem kell olyan nagyívű történet sem, hogy rejtélyeket oldhassunk meg. Szolgáltat a saját életünk is eleget.
A számítógép
„Esküszöm, hogy az imént még rossz volt.” Valami nem működik a számítógéppel. Nem tudsz megnyitni egy dokumentumot, folyamatosan lefagy stb. Mire szólsz az IT-s kollégának, és ő odamegy a géphez, hirtelen feltámad. A dokumentum megnyílik és így tovább. Ő értetlenkedve néz rád, te pedig a fenti mondatot mormolod. :D (És közben az IT crowdból ismerős jelenet zakatol a fejedben, miközben kicsit kuncogsz magadban: „Megpróbáltad ki- és bekapcsolni?”)
Hétköznapi tárgyak
„Pedig emlékszem, hogy idetettem.” Hol van a konyharuha? Hol van a kulcs? Hol van a mobiltelefon? Hol van a pendrive? És még sorolhatnám. Pedig még tiszta emlékképünk is van róla, hogy hol volt, hova tettük le. Vagy legalábbis arról, ahol lennie kéne a dolgoknak. :) Aztán a konyharuha a hűtőszekrényből kerül elő – hogy került oda? - , a kulcs a kocsiból, a mobiltelefon ott van, ahol lennie kell – a táskában -, a pendrive meg a laptopban lóg. Ja, a legjobb a szemüveg szokott lenni, … a fejtetőn. :) A rendszeresen elkóboroló tárgyakról szerintem mindenki tud beszélni. A mama csak annyit szokott mondani, ha valamit nem találok: „Mert megint a s@ggeddel lestél kislányom.” :)
Iratok
Ugyanilyen problémások az elkóboroló hivatalos iratok, papírok és számlák. Csak csöppet kellemetlen tud lenni, ha nem találjuk meg őket időben. Van, ami soha nem lesz meg…, mint például a konyhaszekrényünk számlája, pedig eléggé fontos lenne a garanciához később. :D Hogy hova bírja az ember elkeverni ezeket, az egy rejtély.
Mivel lehetne javítani az ügyön? Némi tudatossággal, és lelkes rendszerezéssel! Csak a hétköznapokban ez nem így szokott megvalósulni. A kezedben a papír, amit el akarsz tenni, aztán észreveszed, hogy gyerek éppen a kanapé háttámláján egyensúlyoz, a kutya ki- vagy be akar törni az ajtón és közben még a telefon is csörögni kezd. ÁÁÁÁ! Ember legyen a talpán, aki ilyen káoszban a saját nevére emlékszik, nem arra, hogy éppen mit is akart csinálni a kezében lévő valamivel.
Nutella
A nutellás üveg cseles kis darab, soha nem tudhatod, hogy mennyi van még benne. Főleg, ha az utolsó közös étkezés után a kis család valamely tagja vagy akár egyes tagjai -közös bűnszövetséget alkotva, téged természetesen kihagyva – kiskanállal rájárnak e becses mannára. Mikor legközelebb kibontod, nem tudhatod, hogy mennyi lesz az üvegben, így mielőtt olyan merész álmokat dédelgetsz, hogy palacsinta töltelék lesz majd belőle, tekerd le a fedelét és nézz bele! Lehet, hogy az üvegre felkenődött réteg csak álca, a közepe valamilyen rejtélyes módon eltűnt!
A gyerek
Amikor szeretnéd, hogy mondjon vagy mutasson meg valamit, amit nemrég tanítottál neki, akkor tutira meg sem szólal. Egy mukkot sem. Kérlelheted akár egy órán keresztül is, akkor sem, csak azért sem! Azt a kis mondókát úgy sem mondja el, nem mutatja meg, hogy milyen ügyesen tud táncolni, vagy bukfencezni, és nem fog köszönni a doktornéninek. De az biztos, hogy amikor nem számítasz rá, akkor mond valami olyat a lehető legváratlanabb pillanatban, és úgy zavarba hoz mindenki előtt, hogy köpni nyelni nem tudsz majd. Legutóbbi ilyen eset a kisfiammal vendégségben:
"Mit eszel kincsem?" - kérdezem én. Mire a gyerek összeráncolja a szemöldökét, és azt feleli: Kakát!
Én meg csak pirulok. :) Hát ennyi.
