Betegszabadság és táppénz - Mi a különbség?
Több helyen szinonimaként használják a betegszabadság és a táppénz fogalmát, azonban a két kifejezés között jelentős jogi különbségek vannak. Bejegyzésünkben a két intézmény főbb jellemzőit és különbségeit járjuk körbe.
Betegszabadság
A betegség miatti keresőképtelenséggel kapcsolatos szabályokkal összefüggésben a munka törvénykönyve tartalmaz rendelkezéseket. Ennek értelmében a munkáltató a munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki. A betegszabadság tartamára a távolléti díj 70 százaléka jár.
A fenti jogszabályi rendelkezésekből következik tehát, hogy évi 15 munkanapot a munkavállalónak saját betegsége esetén a munkáltató adhat ki betegszabadságként, megfelelő orvosi igazolás esetén. Azonban fontos látni, hogy ez nem az egészségbiztosítási ellátás része, a távolléti díj 70%-át ilyen esetben a munkáltató teljesíti. A szabadsághoz hasonlóan, évközben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a betegszabadság arányos részére jogosult.
Ehhez képest a táppénz?
A betegszabadság lejártát követően táppénzre lesz jogosult a keresőképtelen személy, ami már nem a munkáltató általi kifizetésnek, hanem egészségbiztosítási ellátásnak minősül, aminek három feltétele van.
Táppénzre tehát az jogosult, akinek fennálló biztosítási jogviszonya van. Továbbá társadalombiztosítási járulékot teljesít, és orvos által megállapítottan, igazoltan keresőképtelen. Fontos különbség, hogy míg táppénzre a saját betegségen kívüli esetben az is jogosult, akinek gyermeke beteg, addig betegszabadságot a munkavállaló kizárólag saját betegsége miatt igényelhet.
A táppénz főszabály szerint az igazolt keresőképtelenség időtartamára jár, legfeljebb azonban a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt egy éven át, ha a keresőképtelenség ideje alatt a táppénzre jogosult személy munkaviszonya fennáll, rendelkezik legalább egy éves folyamatos biztosításban töltött idővel, és nincs táppénzelőzménye sem. Akinek a keresőképtelenség előtt nem állt fenn egy éves folyamatos biztosítási jogviszonya, az csak a folyamatos biztosítási időszak alatt biztosításban töltött napoknak megfelelő időtartamra lesz jogosult táppénzre. Lényeges azonban, hogy eltérő időtartamra jár a táppénz a saját betegséghez képest a gyermek betegségére tekintettel fennálló keresőképtelenség esetén.
A táppénz összege szintén a jövedelem mértékétől függ, azonban főszabály szerint az a táppénz alapjának 60%-a, bizonyos esetekben ennek az 50%-a, így a mértéke is eltér a betegszabadság alatt teljesítendő juttatástól.
Szerző: dr. Varga Júlia
Forrás: D.A.S.
