Édes négyes - kistestvér és új család születik!
Kevés szülőpár gondolkodik el babája születése előtt a felelősség kérdésén, még többen hanyagolják ennek újragondolását a második vagy többedik gyermek érkezésekor. Pedig nagyon hasznos minden olyan kérdést előre megvitatni, ami a későbbiekben stresszt okozhat.
Felkészülés a születésre
Szász Masover Kata, life coach hangsúlyozza, hogy a kistestvér érkezésének örömébe, izgalmába mindenkit érdemes bevonni. „Kisgyerekek általában szeretik látni, hogyan változnak a dolgok. Lehet fényképeket mutogatni a nagyobb gyerekekkel lefolyt terhességekről, hogy megértsék, hogyan kapcsolódik a kis jövevény a családhoz.”
Kovács Edina, a Debreceni Egyetem neveléstudományi doktorandusza, a Perspectiva Egyesület elnökeként a pszichodrámát használja fel arra, hogy a családtagok más szemszögből láthassák az őket érintő kérdéseket. „Természetesen minden eset, minden család egyedi, ezért a legfontosabb, hogy a család a kialakult szokásait kövesse. Lényeges, hogy a tárgyi készülődésbe a nagyobb gyerek bekapcsolódhasson (pl. ha átfestjük a szobát, akkor ő is hadd festegessen), de ne erőltessük.”
Megérkezett a kicsi mellé a pici
Gyakorló többgyermekes szülők azt szokták mondani, hogy egy gyerekkel még rengeteg programon részt lehet venni, de két gyerek már logisztika.
„Nagyon egyéni, hogy ki hogyan éli meg a család bővülését, az eddig megszokott szerkezet változását. Fogadjuk el a rossz érzéseket is; lehetünk fáradtak, rosszkedvűek, zaklatottak az esetleges nehézségektől. A gondok elismerése már félig megoldás: miután kimondtam, akár csak magamnak, hogy ’muszáj egyszer kialudnom magam, különben megbolondulok’, elkezdhetek gondolkozni azon, hogy hogyan, kiknek a segítségével lehetne ezt biztosítani.” – vallja Edina.
Az anyukáknak azonban nemcsak a nagy testvér kegyeiért kell újra megküzdeniük, az apuka is lehet (újra) féltékeny. Kovács Edina szerint ha az első gyerek születésekor nem sikerült jó megoldást találni, számítsunk rá, hogy a problémák most fokozottan térnek vissza.
Összecsiszolódunk
„Ahogy növekednek a gyerekek, teljesen normális, hogy elkezdenek rivalizálni. A veszekedés nagyon fontos alkotóeleme a fejlődésüknek: szerencsések azok a gyerekek, akik a család biztonságán belül tapasztalhatják meg, milyen viselkedési forma mit von maga után. A szülő legfontosabb dolga, hogy megértesse velük, hogy mindig, mindenben számíthatnak egymásra a külvilággal szemben. Ha tehát képes rá, legjobb, ha nem szól közbe, nem tesz ’igazságot’.” – mondja Kata, az életvezetési tanácsadó.
Edina, a pszichodráma-terapeuta is egyetért vele: „Ne akarjunk jó testvéreket nevelni! A jól működő, szeretetteljes családban úgyis az lesz a követendő érték és minta, hogy a családtagok szeretik egymást. Viszont, ha erőltetjük a jó viszonyt: ’Szeressétek egymást’, ’Legyetek jó testvérek’ felkiáltással, azzal könnyen az ellenkező hatást érhetjük el. Óvatosan kell adagolni a ’te már nagyobb / okosabb vagy’ kijelentéseket is, mert általában a nagyobb gyerek is kicsi még, és bár egy darabig hízelgő számára, hogy őt komolyabban veszik, mint a ’buta kistesót’, egy idő után kifárasztja a megnövekedett felelősség.
Valójában veszélyes, ha az idősebb gyerek az első perctől imádja a babát: ilyenkor a szülői elvárások miatt elfolytja negatív érzéseit, amik hirtelen visszaüthetnek, például balesetek formájában. Ezek nem szándékosak, mégis, tudattalanul a kicsi bántalmazása a céljuk.”
Fontos az érzések és a cselekvések szétválasztása. Az érzések létét, jogosságát soha ne vonjuk kétségbe. Ha például azt mondja, hogy "utálom a tesómat", semmiképp ne reagáljunk mérgesen vagy megbotránkozva ("hogy mondhatsz ilyet!"), és ne is akarjuk semmissé tenni ("ezt nem gondolod komolyan"). A jó reakció valami olyasmi, persze a saját szavainkkal: "sajnálom, hogy utálod, mert ő is velünk fog lakni", vagy "hát, most még tényleg fárasztó, hogy olyan sokat sír, utáld nyugodtan - később talán megkedveled". Ugyanakkor a cselekvéseket nyugodtan tiltsuk meg.
Tanítsuk meg a nagytesót érzelmei kifejezésére!
- Amikor a két éves mellé hazaérkezik a kisbaba, a nagyobb csak azt látja, mennyi figyelmet kap a pici az anyától. A több figyelmet pedig több szeretetnek fordítja. Ezért szavakba kell önteni az érzéseket.
- Sok szülő úgy gondolja, feladata meggyőzni az idősebb gyereket arról, hogy nem lehet féltékeny az új jövevényre. De egy olyan mondat, hogy "mindannyian szeretjük ezt a babát", még nem szab gátat az érzéseinek.
- A féltékenység egyébként normális, csak ezt a gyerekek sem tudják. Ha segít neki szavakkal kifejezni az érzelmeit, akkor legközelebb ő is meg tudja majd fogalmazni, mit miért érez, gondol. Pl.: „Tudom, hogy fáj neked, hogy ennyi időt töltök a tesód gondozásával.” „Látom, szomorú vagy, hogy meg kell szopiztatnom a picit, ahelyett, hogy veled játszanék.”
