Füstbe ment munkaviszony a koronavírus miatt
A fennálló járványügyi helyzet alaposan felforgatta a munkaügyi kapcsolatokat: az intézkedések nem csak a munkavállalókat, de a munkáltatókat is új kihívások elé állítja. Korábbi cikkeinkben már áttekintettük, hogy a munkavállalókkal szemben milyen kötelezettségek terheli a foglalkoztatót – de vajon mi a helyzet azokkal, akiknek munkába állása a járványügyi helyzet miatt marad el?
Bizonyos ágazatokban a távmunkavégzés vagy a home office egyszerűen kivitelezhetetlen: a termelési folyamatok nem teszi lehetővé, hogy a dolgozók otthonuk biztonságában, másoktól elszigetelten tevékenykedjenek. Ugyanígy egy új munkavállaló sem tanulhatja meg feladatait anélkül, hogy személyesen megjelenne a munkavégzés helyén.
Mielőtt a tényleges munkába állás megtörténik, jellemzően a felek már többször találkoztak, egyeztettek igényeikről és lehetőségeikről: legalább egy interjú, egy munkakörrel és munkabérrel kapcsolatos ajánlat és annak elfogadása már megtörtént a jelentkező és a pályáztató közt.
A munkaszerződés aláírása azonban jellemzően csak az első munkában töltött napon történik meg; mindaddig a felek nem állnak munkajogi jogviszonyban. Bármilyen előrehaladott szerződéskötési tárgyalásokat folytattak, bármennyi információ kiderül a bérre, a munkakörre és a munkába állás időpontjára vonatkozóan elektronikus levelezéseikből – mindez nem jelent létrejött munkaviszonyt.
A fentiek egyben azt is jelentik, hogy amennyiben a tervezett időpontban a munkáltató mégsem tudja fogadni a munkavállalót, mert például a járványügyi intézkedések miatt a már meglévő munkaerő egy részét sem tudja foglalkoztatni, a pályázó nincs abban a helyzetben, hogy igényeket (alapbér, távolléti díj) támasszon az ajánlatra és annak tartalmára hivatkozva. A munkaviszony a munkaszerződéssel jön létre, s mindaddig, amíg ennek aláírása nem történt meg, a hivatalos bejelentésre sem kerülhet sor.
Talán sokan úgy vélik, hogy ennek orvoslása igen egyszerű: csak alá kell írnunk egy munkaszerződést már a megállapodás napján azzal, hogy a munkába állás későbbi időpontra esik. Az okfejtés a hétköznapi logikának megfelel ugyan, azonban a munkajog más szempontokat is figyelembe vesz, amikor az ilyen helyzeteket szabályozza. Úgy rendelkezik ugyanis, hogy amennyiben a felek így kötnek szerződést, a megkötés a munkába lépés közti időtartamban egyik fél sem tanúsíthat olyan magatartást, ami a munkába állást meghiúsítja.
Ugyanakkor ez idő alatt bármelyik fél elállhat a szerződéstől, ha a körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna. Erre tekintettel, ha például a megrendelések drasztikus visszaesése vagy hatósági zárás okán a cég eleve sokkal kevesebb munkát tud biztosítani, esetleg már meglévő dolgozóktól is megvált emiatt, vagy a fennálló helyzet veszélybe sodorta a vállalat működését, elállhat a megállapodástól.
Mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül, javasoljuk, hogy a bizonytalan időszak áthidalása érdekében jelentkezzen be álláskeresési járadékra, így némi jövedelemhez jut, és társadalombiztosítási státusza is rendezett lesz.
Szerző: dr. Heinrich Renáta
