Gazdik csodája – rég eltűnt, majd előkerült házi kedvencek története
Mikor egy családtagként kezelt kisállat eltűnik, akkor bizony potyognak a könnyek, törnek a szívek. Aztán egy idő után feladjuk a keresést és beletörődünk, hogy a kis jószág nincs többé. Sajnos legtöbbször ez a sztori vége. A brazil Manuelita család ennél jóval szerencsésebb volt! És nem ők voltak az egyetlenek!
1982-ben eltűnt a Manuelita család kisteknőce, amit az otthonuk felújításának kellős közepén nem is találtak meg. Némi keresgélés után beletörődtek, hogy páncélos barátjuk a munkások által folyton nyitva hagyott ajtón meglépett és bíztak benne, hogy a közeli erdőségek valamelyikében kezdett új életet. Majd eltelt több, mint harminc év és a családfő elköszönt földi lététől. Gyermekei pedig felszámolták a papa által felhalmozott irdatlan mennyiségű lomot, rossz tévéket, bútorokat, „majd jó lesz még valamire” típusú kacatokat. A hazai lomtalanításhoz hasonlóan a ház elé kihordták a sok fölösleges holmit elszállításra. Éppen zajlott a nagy kirámolás, amikor a szomszéd megkérdezte a Manuelita család egyik tagját: valóban a teknőcöt is ki akarják-e dobni.
A család döbbenetében szóhoz sem jutott, a kis teknőc több, mint harminc évig élt velük anélkül, hogy tudtak volna róla. Feltehetően a nagy mennyiségű felhalmozott lim-lom volt a hibás abban, hogy nem találták meg hamarabb páncélos barátjukat a gyerekek, ám a túléléshez is ez segítette hozzá a teknőst. Az összegyűjtött lomok miatt ugyanis elszaporodtak a házban a termeszek, ami táplálékot adott évekig a kisállatnak.
A teknősök jó alkalmazkodó képességük miatt mindig is nagy túlélők voltak, de még így is döbbenetes a történet minden szempontból.
Ám nem ő volt az egyetlen kisállat, aki hosszú „távol lét” után előkerült!
Egy Sasha nevű fekete cicus öt év után került vissza gazdájához. Igaz, ő nem egy halom haszontalan holmi között bujkált évekig – hanem világutazó macska lett belőle. Oregonból lépett meg, majd közel kétezer kilométerrel messzebb, Új-Mexikóban találtak rá lelkes állatvédők. Chip olvasást követően derült ki, hogy igen nagy utat tett meg a kis jószág és a chiphez az is regisztrálva volt, hogy a gazdi várja haza, keresi őt.
Saját erejéből feltehetően nem tett meg ekkora utat a cicus, valószínűbb, hogy valaki szimpatizált vele és magával vitte. A macska szerencsésen hazakerült és reméljük nem jut eszébe ismét lelépni a gazditól!
A foxi, aki mégsem vált köddé
Dutchess 12 év szünetet vett ki a gazdis létből, mikor a család legfiatalabb tagja nyitva felejtette a bejárati ajtót. Akkor még kölyök volt, utóbb valószínűnek tűnik, hogy valaki befogadta. Ám komoly ellátást nem kaphatott az új családnál, hiszen a chipjét csak jóval később, 12 év múltán olvasták le, mikor igen rossz állapotban, éhesen és elhanyagolva menhelyre került. A chip leolvasásakor szembesült az állatorvos a ténnyel, hogy a kis négylábút több, mint tíz évvel korábban keresettként jegyezték be. Mi sem bizonyítja jobban, hogy egy igazi gazdi sosem engedi el végleg eltűnt kutyusát, mint az, hogy ez esetben 1600 kilométert utazott a 12 éve, kölyökkorában eltűnt kutyusáért.
Hogy valójában mivel töltötte ifjú éveit az eb, befogadta-e valaki, vagy világot látott, vadászott, szabad életet élt, talán sosem derül ki. Nyugdíjas éveit azonban szerető, biztonságos közegben, teli pocakkal töltheti. És hát minden jó, ha a vége jó!
Szilveszterkor idehaza, több mint ezer rémült kutyus hagyta el az otthonát. Akikben nem volt chip, szinte esélyük sincs hazatalálni. Bármilyen házi kedvenced van – ne sajnáld tőle a hovatartozás biztonságát, ne hagyd ki a chip berakatását!