Ha a gyerek vajas kenyeret reggelizik
A müzlis és nutellás reggelik mellett, ne feledkezzünk meg a méltatlanul alulértékelt (no, nem mindenki által…) vajas kenyérről sem. A kiadósan laktatós friss kenyérre kent vaj élettársa az elmaradhatatlan bögre kakaó. Bekebelezésüket követően indulhat is a nap, és a gyerek biztosan nem fog korgó gyomorral, alulmotiváltan várakozni a soron következő étkezésre.
A vajas kenyér kis sóval, önmagában is kiváló napindító tápláléknak minősül, ám az étkezésmonotónia megakadályozása érdekében kedvünkre variálhatjuk ezt az „ételbázist”, hisz kenhetünk rá különféle lekvárokat, mézet, vagy akár zöldséget is helyezhetünk a tetejére, mellé italként teát, tejes kávét, kakaót fogyaszthatunk. Napjaink egészségközpontú életvitelének közepette már-már kollázst készíthetünk a hűtőszekrény ajtójára, főzésre ráhangolódásunk fázisában, az egy-egy ételről szóló mellette és ellene érvekről. Ember legyen a talpán, aki a szakértői véleményekkel, tanácsokkal, javaslatokkal felvértezetten könnyed léptekkel, laza lélegzetvétellel válogat a termékek között, lelkifurdalás nélkül.
Rongyos táskából is kieshet olykor a vajas pogácsa, akarom mondani: a vajas kenyér
A szakértői állásfoglalások zsongásában néha elkerülhetetlenül azon morfondírozunk, hogy vajon melyik meglátásnak lehet vaj a füle mögött. Ilyenkor nyújthat segédkezet számunkra az egyszerűség elvének életbe léptetése, hisz a néhai, otthonról elbarangolt, jobb és gazdagabb élet után kutakodó fiú sem az egzotikus gyümölcsleves után csorgatta a nyálát, hanem az édesanyja cicomátlan rántásos krumplilevese iránt támadt megszüntethetetlen sóvárgása. A „tudatos” jelző posztmodern életünk minden szegmentumába befurakodott (amivel nincs is semmi gond, mindaddig, amig nem fertőzi meg az over-méreg, azaz a túltudatosság fullánkja). Az aranyközépút ezért mégiscsak az egyszerűségben rejlik, és néha bűntudat nélkül ismerhetjük be a vajas kenyér, az autentikus és örökzöld hagymakarikás zsíroskenyér, vagy éppenséggel a koleszterin-dilemmában dúskáló tojás irányában feltámadt kívánalmunkat(viccesen töprengésre sarkalló videó a miért olyan nehéz egészségesen táplálkozni (?) és tojás témában).
A vajas kenyér alapvető jellemzői és feltételei
- elronthatatlan
- egyszerű kellékek szükségesek hozzá (tányér, kés és a kéz, mely e műveletet végzi)
- egyénenként, azaz vajaskenyér-fogyasztókként eltérő vastagságú vajréteg kerülhet a (mindig kötelezően) friss kenyérre
- egyszerű és tápláló
- a minőség esetében kulcsponti szereplő, a vaj ugyanis ne legyen avas, az a kutyának sem kell (ezt a régiek is észben tartották és ennek megfelelően cselekedtek: a kukacos szalonna és a büdös vaj igazán összeillenek, ám nem fogyasztásra alkalmasak).
Néhány vajtörténeti érdekesség
- a vajas kenyér mindhárom főszereplője (ti: a vaj, a kenyér és a só) markáns, múltba visszanyúló gyökérrel rendelkezik
- a vaj sokáig a bőség, a jólét szimbólumaként ragyogta be a táplálkozáskultúra birodalmát
- az őskori eredettel büszkélkedő, köpüléssel előállított vajat magyar eleink csupán a 18 század végén, a 19. század elején kezdték kenyérre kenni (ám előszeretettel készítettek példaképpen vajas tésztát, -kalácsot, -tejbekását, -köleskását)
- elődeink a szimbólumokat nem űzték perifériára (sőt!), így a vaj sem maradt ki a hiedelemtarsolyból: nos, ki ismeri a boszorkányt, ki ezúttal nem a tehenek tejét űzi el ádáz módon, hanem a vajat változtatja lócitrommá? a vajat gyógyításra is használták (kelésre, égési sérülésekre, begyulladt szemre, és bőrre egyaránt)
- hatalmas nyelvészhősünk, Kőrösi Csoma Sándor, előszeretettel fogyasztotta az erőt adó vajas teát reggelente
- német és holland nyelvterületeken a vajas kenyeret nem csupán önmagában fogyasztják jóízűen, hanem számos főzelék és leves mellé egyaránt.
Vajvélemény Julie-tól
Derűs, magabiztos és pozitív töltetű Julie Powell írónő vajról alkotott véleménye a (nem meglepő módon) népszerű filmből (Julie és Julia – Két nő, egy recept). Julie, aki végigfőzte Julia Child híres francia receptjeit ekképpen nyilatkozik vajtémában:
"Találós kérdés: van-e jobb a vajnál? Gondoljuk csak végig. Ugye, ha akárhányszor valami hihetetlenül finomat kóstolunk, és megkérdezzük, hogy mi van benne (?), azt a választ kapjuk, hogy VAJ. (…) Ha úton lesz egy meteorit, hogy elpusztítsa a földet, az utolsó 30 napban csak vajat fogok enni. E téren az utolsó megjegyzésem: vajból sohasem elég."
Mindezek után talán magunk sem fogjuk félrebiggyesztett szájjal, fintorogva elhessegetni a gyerekeink számára készült friss vajat, friss kenyérre, forró kakaóval párosított reggelit, hisz ne feledjük: reggel királyként kell indítanunk a napot (no, legalábbis, ami az étkezés bőségét illeti), és az sem utolsó érv, hogy a zsemlére kent friss vaj lekvárral és tejeskávéval hosszú ideig a felsőbb osztályok (társadalmi rétegek) reggelijeként volt számon tartva.
