Ha kacagsz, akkor belül kocogsz, és kalóriát égetsz
Bár a humor és a nevetés az élet és a művészetek majd minden területén – kisebb-nagyobb mértékben – megtalálható, mégis egyike az intuitívan értett, ám nehezen megmagyarázható, megragadható fogalmaknak. Megjelenhet szavakban és tettekben, felszínre törhet szándékosan vagy véletlenszerűen, az ártatlan megnevettetési, jókedvre derítési kívánalmaktól a csípős szarkazmusig és a morális határokat feszegető maró gúnyig hullámozhat. A nevetéssel szorosan egybefonódó humorról egy osztrák neurológus nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a lélek egyik fegyvereként tartható számon a megmaradásért folytatott harcban.
A humor és a nevetés kapcsán a vélemények és meghatározások korábban is igen széles skálán mozogtak. Voltak, akik egyenesen immorálisnak tartották, mások pedig meg voltak győződve arról, hogy elpazaroltnak tekinthető minden olyan nap, amelyet nem fűszerez nevetés. Maga a nevetés fiziológiai megmutatkozása is többféle, mely az aprócska elmosolyodástól a kuncogáson át a röhögésig ezerféle formát és minőséget ölthet magára.
A minden nappal bonyolultabbá és feszültséggel telítettebbé váló modern világban a nevetés és öröm valóságos védőpajzsként tartható számon. A Psychiatric Times a nevetés többnyire ismert stresszcsökkentő hatása mellett kiemeli az agyműködés-javító funkcióját is. A nevetés során az agyban felszabadul a neurotróf faktor nevű fehérje, mely amellett, hogy erősíti a meglévő neuronokat, serkenti az újabb idegsejtek és szinapszisok (ingerületvezető-mediátorok) növekedését is.
Tehát a pozitív életszemlélet, a vidámság, az öröm, a boldogság az agy neuroplaszticitására is jótékony hatást gyakorolnak. Már az 1300-as évekbeli orvostudomány felismert a nevetés egészségügyi tulajdonságait. Egy Henry de Mondeville nevű sebészprofesszor a posztoperatív terápiát, vagyis a műtéteket követő felépülési szakaszt humorkúrával is kiegészítette.
Az újságíró és professzor Norman Cousins pedig egy sajátos kezelési irányzatot is napvilágra hozott, amelyben a nevetés hangulatjavítási célt szolgált. Cousins álláspontja az volt, hogy tíz perc nevetéssel kétórányi fájdalommentes alvás is eredményezhető. A fájdalomküszöb megemelése mellett a kutatók felhívták a figyelmet a nevetés depresszió csökkentő, az alvás minőségét javító, eufórikus és nyugtató, vérnyomás-optimalizáló ismérvére egyaránt.
Az Indiából származó nevetésjóga egyfajta szándékosan generált nevetés(utánzás), melytől a résztvevők pozitív pszichológiai változásokat – pl. szorongáscsökkenést, minőségi alvást stb. – várnak. Egyes tanulmányok arról számolnak be, hogy az általában boldognak nevezhető emberek lassabban öregednek. Esetükben ugyanis kisebb valószínűséggel alakulnak ki az úgynevezett tau-gubancok, mely fehérjetípusokról a kutatók úgy vélekednek, hogy toxikus hatással vannak az idegsejtekre, és nagy eséllyel idéznek elő kognitív rendellenességeket. Ugyanezt gondolják az Alzheimer-kór fő bűnöseiről és előidézőiről, az amiloid plakkokról is, amelyekkel a boldog, életük során többször nevető emberek kisebb valószínűséggel fognak találkozni, illetve romboló hatásukat tapasztalni.
Nem hunyhatunk szemet a nevetés kellemes légkört idéző, társas kapcsolatokat erősítő, immunrendszer acélozó, szív- és érrendszeri problémákat mérséklő, ellazító paraméterei fölött sem. Egy kiadós nevetés pedig valóságos kalóriaégetésnek bizonyul, mely megdolgoztatja az arc-, a mellkas-, a váll-, a gyomor- és rekeszizmokat egyaránt, ezért méltán kiérdemelte a „belső kocogás” megnevezést.
