Ha kell némi motiváció a munkához …
Olykor, még a munkájukra hivatásként, szeretem-tevékenységként tekintő emberek motivációja is megcsappan. Ezekben az időszakokban olyan „ideiglenes uralkodók” veszik át az irányítást, mint a fáradtság, kedvetlenség, unottság, rosszkedvűség. Mit tehetünk ilyenkor? Hogyan húzzuk fel magunkat abból a feneketlennek tűnő mélységből, melyet az alulmotiváltság ásott magának?
Amikor ezek az átmeneti uralkodók lépnek színre, minden klasszisokkal harsányabb színben tűnik fel, mint amit éppen el kellene végezni. Hirtelen kedvet kapunk a nagytakarításra, a Mount Everest megmászására vagy egyszerűen csak komfortosan elhelyeznénk magunkat az édes semmittevés ölelő, ringató karjaiban. Ám van egy bökkenő: nem tehetjük. Bármennyire is szeretnénk, a ránk háruló feladatok végére ki kell tenni a pontot, a tennivalók listája pedig szemrebbenés nélkül mered ránk, fittyet hányva arra a késztetésünkre, hogy kirohanjunk az erdőbe és a fűben feküdve bámuljuk az eget, vagy hallgassuk a dalos madarak szívmelengető trilláját.
A jó hír az, hogy ezek az átmeneti időszakok, legtöbbször, maguktól elvonulnak, és velük együtt a kis ideig trónoló, kedvünket lohasztó érzések is távoznak. A kevésbé megnyugtató hír, ha a motiváció nem csupán szünetelteti életünkben való aktív jelenlétét, hanem el is költözik. Talán mégiscsak visszacsalogatható valahogyan (reménykedünk). Fogódzót kínálhat még az a lehetőség is, hogy amennyiben sikerül „nyakon csípni”, beazonosítani ezeket a visszahúzó és demotiváló erőket, egyúttal a megoldás felé vezető út is világosabbá válik.
Milyen okok vezethetnek a munkahelyi motiváció vesztéshez?
Felhalmozódott teendők - ilyenkor a legjobb megoldásnak az tűnik, ha fontossági sorrendbe rendezzük az elvégzendőket. Van, aki szerint jobb, ha a kevésbé nehéz kipipálandókkal indítunk, hogy az ezek elvégzésével járó sikerélményekből nyerjünk erőt.
Perfekcionizmus - meglehet, hogy éppen ez a több mint maximalista törekvés áll a háttérben, mely esetben az egyetlen cél: a tökéletes, kikezdhetetlen munkavégzés. Viszont a legjobbat kihozni valamiből igénye, illetve a perfekcionista ember hatalmas elvárásai, akkurátus munkavégzése gyakran kéz a kézben jár a halogatással, mivel elrettenti a kudarc gondolata. A megoldás kulcsa itt az egyensúlyra törekvés lehet. Egy bölcs meglátás szerint: nem szabad hagyni, hogy a „tökéletes” a „jó” ellenségévé váljon.
Az előbb felsorolt munkavégzésbeli motivációvesztés okai mellett megemlíthetjük még a következőket:
nincs elég érdekes és izgalmas kihívás, mely megpezsegteti az alkotókedvet,
előfordulhat, hogy valaki csalódott a munkahelyében, és már nem igazán érdeklődik az iránt, ami korábban lelkesítette (ez pedig a stagnálás és a közöny idejét hozza magával),
sokan amiatt vesztik el buzgalmukat, mert nem érzik kellőképpen értékelve magukat a munkakörnyezetben, és kikapcsolhatatlan bennük a „gombház, ha leszakad, lesz más” kiábrándító gondolata,
természetesen ki nem hagyható a fizetéssel való elégedetlenség oka sem, hiszen a kötelezettséglistán jószerével sorakoznak fel kiadások is; a fizetési határidők egyik mellékhatása a stressz, mely viszont biztoskezű lerombolója a motivációnak.
Lehetséges megoldások
Az éppen aktuális feladatra való teljes összpontosítás - egy meghatározott idő (pl. egy óra) alatt annyi értelmes munka elvégzése, amennyi csak belefér, így megúszható a határidőcsúszás.
Ösztönzés jutalmakkal - a mottó: „kis lépésekkel a nagy célok elérése felé”. Egyes projektek elvégzése után érdemes egy apró gesztussal ösztönözni a motivációt (pl. egy kirándulás, vásárlás, sütemény elfogyasztása stb.)
Hasonló érdeklődésű emberek társasága - a társas kapcsolatok kiváló serkentők, és kiváló forrásai a töltekezésnek.
Pomodoro technika aktiválása - ez a módszer abból áll, hogy jellemzően 25 percig munkavégzést követően beékelődik egy rövid, feltöltődésre használt, szünet.