Kell -e otthon tanulni alsóban?
Itt a szeptember, megkezdődött a tanév. A kisgyermekesek napi rutinja átalakul, hiszen iskolába és különórákra vinni a gyereket mindennapos program lesz, reggel időre kell beérni, délután még össze kell készülni a másnapra. Az alsósok – és főként az elsősök esetében felvet az új napi rutin kialakítása egy lényeges kérdést: kell-e otthon tanulni az első években?
Az első iskolaévek sok szempontból megalapozzák a későbbi tanulást. Szociálisan is, hiszen ilyenkor alakulnak ki az első önálló társadalmi élményei a gyermeknek. Találkozik konfliktusokkal, amiket ő maga kell elintézzen, barátságok szövődnek – olykor életre szólók, máskor három napra. Ugyanakkor a tanulás alapjait is ilyenkor fektetik le: megtanulnak tudatosan tanulni, optimális esetben megszeretik a tanulást. Az írás, olvasás, számolás, logika is ugrásszerű fejlődésen kell átmenjen ebben az időszakban. Nagy váltás, hiszen eddig a játék volt a napi program és legfeljebb a mit vagy a hol volt meghatározva az óvodai kereteken belül. Most pedig 5-6 órán kell egy helyben ülni és figyelni.
Sok szülőben felmerül az, hogy szegény hat-hét évesük, hadd legyen még kicsit gyerek, mikor az órákról kiszabadul, délutánra felejtsük el a tanulást. Úgy gondolják, a tanítás az iskola feladata. Ez egyrészről igaz, hiszen ezért járnak oda, ugyanakkor az otthoni gyakorlás azoknak a gyerekeknek is elengedhetetlen, akik az iskolai órák alatt megértenek mindent – mert ezekkel az évekkel alapozzuk meg azt, hogy a gyermekünknek a napi rutin részévé váljon az otthoni, később pedig az önálló tanulás.
Ezeket tartsd szem előtt
Az piciknek óriási kihívás önfegyelmet gyakorolni az órák során az iskolában is, nem csoda, ha fáradtan már legkevésbé ezt kívánják odahaza. Legyünk türelmesek, teljesen normális és általános, hogy a legtöbb alsós otthon folyton elkalandozik házi írás közben és bármi más jobban leköti. Segítsük azzal, hogy rend várja az íróasztalon, kikapcsoljuk a tévét, a számítógépet, csöndet és nyugalmat teremtünk. A példamutatás is fontos, hogy mialatt vele tanulunk, rá figyeljünk, ne a telefonunkra.
Ha szükséges, szakadjunk el az órai anyagtól és tankönyvektől. Olvasást gyakorolni bármilyen mesével lehet, például olvassunk felváltva 1-1 oldalt a gyermekünkkel. Mérjük meg a háztartási cikkeket mérőszalaggal, vagy adjunk össze dobókockával dobott számokat.
A tanulóidő ne legyen több egy óránál. Kb. 30-45 perc után (vagy gyerek függően ennél hamarabb) elfogy a figyelem, nem koncentrál tovább a gyermekünk. Ez nem dac, elfáradt az agya. Az ezt követő rész már csak kínlódás, ne erőltessük. Ha hamarabb szakad meg a koncentráció, próbálkozhatunk egy kis mozgással, mondjuk néhány guggolással, utána könnyebben tér majd vissza a figyelem.
Kell a rendszer
A kisgyerekek korlátok között érzik jól magukat – amiket természetesen igyekeznek tágítani mindig, de biztonságot ad nekik. A napi rutinban kialakítása nagyon fontos – így a kis tanulónak természetessé válik, hogy mi után mi következik. Ha végez az iskolában, kiereszti a gőzt az udvaron vagy hazafelé a játszótéren. Határozottan tudnia kell, hogy ez most csak fél óra, azután le kell ülni tanulni, majd egy óra múlva még egy kis játék vacsiig. Legyünk következetesek, ne engedjünk a „légyszi-légyszi csak még egy kicsit” kérésnek.
