Kincsek országa – A bolhapiac
Egyeseknek igazi kincslelőhely, másoknak csupán régiségek tömkelege. Lehet laza, hétvégi páros vagy családi program, egy kis séta a múltba, de akár függőséghez is vezethet. Ha szerencséd van, akár a lakásodat is berendezheted az itt talált holmikkal, de ha nem vigyázol, lassan már mozdulni sem tudsz otthon az itt beszerzett dolgoktól. Érdekes kalandozások a bolhapiacon, „pulton” innen és „pulton” túl.
Kevés az olyan város, amelyik ne büszkélkedhetne bolhapiaccal. Van ahol „nagyobbacska” („Nálunk naaagy, négy hosszú sor is van!”-így egy tiszántúli kisváros büszke lakója), van, ahol egészen óriási, egy egész nap is kevés a bejárásához. A kisebb településeken csak egy-egy napra, általában szombatra vagy vasárnapra esik nyitva tartásuk, a fővárosban és a nagyobb helyeken általában egész héten látogatható. De a hétvégéken mindenhol tuti a nyüzsgés.
Mindenki másért csinálja
Van, aki célirányosan érkezik, van, akit az itt terjengő illatok csalogatnak le már hajnalban. Sült kolbász, kürtős kalács, kávé és mindenféle földi jó hívogatja ide a nagyérdeműt. Aztán vannak a függők, akik nélkül már ki sem nyit a hely és, akik soha nem távoznak üres kézzel. Mert akkor is meg kell venni azt a pohárkészletet, és/vagy azt a vasalót. Mert végülis mi van, ha a másik tönkremegy… a másik 6 közül valamelyik.
Hol a bolha?
Azt már nyilván kevesen tudják, honnan is ered a bolhapiac elnevezés. Nos, egészen a XVIII. századi Franciaországig kell visszamennünk, amikor is a nagy szegénység miatt olyan piacok jöttek létre, ahol a kevésbé tehetősek árulták használt holmijaikat, köztük ruháikat is. Mivel néhány száz évvel ezelőtt még nem állt rendelkezésükre mindenféle hiperszuper „mosómasina” és szer, ezek a ruhaneműk sem estek át túl alapos tisztításon. Az egyéb higiéniás körülmények miatt is így megesett, hogy ezek a darabok extrával, vagyis egy-egy bolhával keltek el. Ám sokszor előfordult, hogy maguk az emberek sem voltak épp a legillatosabbak, az apró állatkák ide-oda ugrálva könnyedén találtak maguknak kedvükre való élőhelyet.
Bolhapiac - bútorokItt valóban forog az áru
Az ember legtöbbször a saját, már megunt bútorait, ruháit, egyéb használati tárgyait, tányérokat, poharakat hoz ide, hogy túladjon rajta, és lehetőleg egy kis pénzt is keressen ez által. Vagy hogy otthon ne foglalja a helyet.
Esetleg épp az új szerzeményeknek kell a tér. Akad, aki az évek óta, ugyanitt összegyűjtögetett, „Majd jó lesz valamire, valamikor!” felkiáltással vásárolt, ma már limlommá vált tárgyaitól kíván így, „újraértékesítéssel” megszabadulni, több-kevesebb sikerrel.
Az élelmesebbje azonban vételből azonnali eladást csinál: korán körbejárja a terepet, „árubeszerzés” céljából. És amit X helyen Y forintért megvásárol, azt kicsit arrébb, a saját placcán eladja…természetesen Z összegért.
Vegyél magadnak buszmegállótáblát!
Mindenfélével összefuthat itt az ember, a régi könyvektől kezdve gyönyörű edényeken át, egy pofás kis hintalovon keresztül egészen egy csinos kis sarokülőig. De láttunk már itt csizmaszár-hajtogatót, és belebotlottunk már egy híres sportszergyártó hirdetőtáblájába is. Mivel utóbbin városnév nem szerepelt, így bármely településen bevethető, ahol a táblán lévő utca és házszám megtalálható.
A legbizarrabb talán mégis egy nagy fehér tábla, kék kerettel, a keretben egy busszal. A forgatagba egyáltalán nem illő, árván ágaskodó buszmegálló tábla szerintem maga sem tudta, mit is keresett ott. Azt sem tudni, az őt áruló egyén fejében milyen perverz gondolatok cikázhattak fel és alá, amikor úgy döntött, ő bizony idehozza és el is adja ezt a - bizonyára minden háztartásban nélkülözhetetlen – eszközt. Azt nem tudjuk, a tábla végül elkelt-e, habár a következő héten már nem találkoztunk vele. Az eladó gondolatainál már csak a vásárló gondolatai lehettek sötétebbek. Talán egy, a volán társaságok munkájával örökké elégedetlenkedő kedves utasnál landolhatott a szerzemény…?
Már a bolha sem a régi
A sorok között sétálóknak ide kilátogatni minden alkalommal egy újabb izgalmas kaland, ám a „pult” mögött árulókat más fajta izgalom tartja ilyenkor éberen. Eladni, hogy ne foglalja a helyet, eladni, hogy lehessen új, eladni, hogy egy kis plusz bevételhez juthassunk. És ha üres bolhapiacokat nem is látni, az itt árusítani szándékozók szerint az üzlet már nem megy olyan jól, mint régen.
Forrás: wdr.de
