Március és a költészet
A tavasz közeledtével, a természet ébredésének látványa csodálatos költőink részletgazdag, kifejező sorait juttatja eszembe. Megosztok veletek egy márciusról szóló verset Heltai Jenő tollából, olvasgassátok, ízlelgessétek! Kellemes tavaszra hangolódást kívánok!
Heltai Jenő: Március
A Rózsadombon már tavasz van,
dőlnek az édes jó szagok,
az új madár a régi ágon
nem énekel még, csak dadog.
Próbálja szárnyát, csiripelget,
kinéz a fészek peremén,
köröskörül hány friss rügyecske,
hány új kukac, hány új remény!
Én, tollavesztett vén madár, ki
átdideregtem a telet,
talán, utólszor ünnepellek:
szervusz, te kedves kikelet!
Mikor fölérsz a Rózsadombra,
tündérkirálynő közeleg,
rímek csipognak körülötted,
szapora, olcsó közhelyek.
Tündérkirálynő! Cifra jelző
nyüzsög nyomodban, rengeteg!
Jöttödre, illő tisztelettel,
ma én is hárfát pengetek.
Dal vagy, virág vagy, napsugár vagy,
idők vén fáján ifju ág,
álom, remény, vágy, szerelem vagy,
élet, szabadság, ifjuság.
És még mi minden! Jó jövendő
annak, ki fáradt, gyönge, bús,
mosoly, derű, fény, biztatás vagy,
ezerszer áldott március.
Evoé! Itt vagy! Balzsamoddal
hűsíts sok égő sebhelyet.
Tudod-e még, ki voltam egyszer?
Emlékezel rám, kikelet?
Én voltam az, ki... ej, no, mindegy!
Jött sok vad év, zord sáska-raj.
Öreg vagyok már. Új tavasz, te
fiatalabb vagy, mint tavaly.
Szoríts magadhoz. Jöjj, ölelj meg,
mint rossz fiát a jó anya,
szálljon feléd, ha elbucsúzunk,
lelkem utolsó sóhaja.
És vidd magaddal ezt a sóhajt,
fájó, szerelmes levelet,
ki tudja, hogyha újra eljössz,
találkozok még teveled?
Habár ez többé nem divat ma,
nyujtsd búcsucsókra szép kezed
s nevess síromra akkor is majd,
mikor már régen nem leszek.
