Mert ez műanyag
De jó ez nekünk? Vagyunk jópáran, akik még emlékeznek erre a reklámszlogenre a ’80-as évekből. Igaz, hogy ez az ikonikus mondat akkoriban egy nyílászáróval volt kapcsolatos, de elgondolkodtató, hogy mennyi büszkeség sejlett ki ebből a három szóból. Azóta sok idő eltelt, változott a világ, változtunk mi is, a környezetünkre kifejtett hatásunk is.
Épp mostani cikk volt valamelyik hírportálon, hogy újabb védett állat pusztult el azért, mert emésztőrendszerét eltömítette a műanyagszemét. Eszembe jut az az alig egy hetes írás, amely egy gömbölyűfejű delfin pusztulásáról számol be, aminek oka szintén a műanyagszennyeződés volt, több, mint 80 műanyagzacskót operáltak ki a gyomrából. És mennyi állat szenvedéséről nem tudunk még.
Nem kell ahhoz agysebésznek lenni, hogy rájöjjünk, ha a gyomrodba oda nem való, emészthetetlen dolog kerül, egy idő után bizony nem válik hasznára a szervezetnek, ad absurdum a szóban forgó szerencsétlen élőlény el is pusztulhat. Lehet persze nem foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert ugyebár az egyszeri ember elgondolkodik, majd megállapítja, hogy 1. nincs tengerpartom 2. nem szeretem a halat 3. ugyanmár, Magyarországról hogyan jutna már el a nejlonzacsim az óceánba. Meg különben is, ez olyan kicsi, nehogymár problémát jelentsen. Hát pedig de.
Merthogy ismerjük a mondást, hogy sok kicsi sokra megy, és ez bizony a szeméttel kapcsolatban is igaz. Mert egy db fülpiszka csak egy kis műanyag vacak, de 100 db már két marok, és így tovább, a világon nem egy ember használ műanyag fülpiszkálót. Most attól vonatkoztassunk el, hogy hasznos-e vagy sem, nem tisztünk erről vitát nyitni. Egy biztos, ez is olyan termék, amit amíg lehet kapni, addig meg is vesszük.
Nyilván itt Közép-Európában nehéz azonosulni azzal a ténnyel, hogy az óceánokban haldokolnak a tengeri élőlények a műanyagszennyeződés miatt, de ezt nem lehet egyszerűen azzal elintézni, hogy úgy kell neki, minek eszi meg. Azért eszi meg az a kis butus (mellesleg némelyiknek igen sok esze van), mert az útjába kerül, mert nyitott szájjal szűri be a táplálékot, mert a vízben lebegő műanyagzacsi a zsákmányállatára emlékezteti. És még lehetne sorolni az okokat. A lényegen semmi nem változtat, az ember termeli a műanyag szemetet, mintha nem lenne holnap, az állatok meg pusztulnak. És azért azt tudjuk, egy felborult ökoszisztéma nem kis fejtörést bír okozni.
Nem vagyok egy elvakult faölelgető, de jó lenne, ha az unokáink még élőben látnának delfint a tengeren és nem a 3D nyomtatott verzióját csodálhatnák. Amit az egyszeri kis életünkben megtehetünk ennek érdekében, azok nem nagy dolgok, de- ahogy már elhangzott – a sok kicsi sokra megy.
Nejlonzacskó helyett vászonszatyor és így tovább...
Az egyik alapvető dolog, amit megtehetünk, ráadásul nagyon jó minőségűeket és jópofákat lehet manapság kapni. Még akár meg is varrhatjuk magunknak.
Ha már fülpiszkálót vagy applikátort veszünk, akkor vegyünk olyat, aminek a szárát újrahasznosított papírból készítették.
Ne használjunk szívószálat. Hacsak nem indokolt, betegség, egyéb testi fogyatékosság miatt, boldoguljunk a kicsi poharunkkal a műanyag bigyó nélkül.
Felejtsük el a csillámport. Meg a csillámos akármiket. A csillám- megannyi icipici műanyag darabka – szépen csendben bevándorol a tengerbe. Leegyszerűsítve, természetesen, de a lényeg, hogy olyan helyekre kerül, ahova nagyon nem kellene.
Ezek apróságok és millió ilyen van még. Egy dolgot tényleg ne felejtsünk el, ha egy ember eldob egy műanyag tasakot, az csak egy eldobott szemét. Ha 500 ember dob el műanyag tasakot, az már több talicskányi cucc. És nem 500-an élünk e Földön.
