Mi az a nemi diszfória?
Primum nil nocere! Először is ne árts! Bárcsak az élet és az emberközi kapcsolatok minden területén bevezetnék (és kiváltképp: be is tartanák!) ezt az elsőre egyszerűnek és könnyen megvalósíthatónak tűnő elvet. Bárcsak túllépne az orvosi eskü keretein! Bárcsak…
Kérdés, hogy miért övezi ma is félelem, düh, gyűlölet, undor, különféle megbélyegzések azokat az embereket, akik valamiben mások? Mielőtt meggondolatlanul azt a választ hallanánk e témával kapcsolatban, hogy: a transzneműség jelensége is csak egyike az új, rendkívül fertőző hóbortoknak! Végezzünk egy apró kitekintést a kérdés kapcsán.
Ám mindenekelőtt tisztázzuk, mit is nevez a szakirodalom nemi diszfóriának?
A nemi (vagy gender) diszfória olyan embereknél jelentkező szorongásos állapot, akiknek a nemi identitása eltér a biológiailag meghatározott nemtől, és az ehhez szorosan kapcsolódó fizikai jellemzőktől egyaránt. A transznemű, illetve a transzidentitású emberek közül néhányan gyakran erőteljes késztetést éreznek arra, hogy megváltoztassák a születéskor kapott nemi jellemzőiket. Ha ez a szorongás, nyugtalanság, ellenérzés idővel nem szűnik meg, hanem fokozódik, jelentős befolyást gyakorolhat az egyén közérzetére, társadalmi kapcsolataira, iskolai és munkahelyi teljesítményére, mindennapi tevékenységeire.
Előfordulhat, hogy a negatív társadalmi reakciók hatására a nemi diszfóriában szenvedő lemorzsolódik, elveszíti a munkahelyét, párkapcsolati nehézségei adódnak. Súlyosabb esetben a folyamatossá váló szorongástól és a megbélyegzéstől való félelem mellé társulhat depresszió, étkezési zavarok, önkárosító magatartás is.
A társadalmi méltányosság érvényesítését (is) misszióként meghatározó ACLM (American Civil Liberties Union of Ohio) transzneműség-kérdés kapcsán nemes egyszerűséggel kijelentette: Transzgender emberek mindenkor léteztek. Mindannak ellenére, hogy a jelenség körüli érdeklődések és izgalmak a közelmúltban élénkültek fel. Megjegyezték, hogy sokan a médiafigyelem hatására vélekednek úgy, hogy ez csak egy friss őrület, mellyel sokan magukra kívánják fordítani embertömegek figyelmét.
De mire alapozva tették azt a kijelentést hogy a transzneműség valójában egyidős az emberiséggel?
Lássuk:
több száz kultúra az emberiség történelme folyamán tiszteletben tartotta (mi több: ünnepelte!) a transznemű embereket
a gyarmatosításokat megelőző időszakokban az emberek előtt a legkevésbé sem volt ismeretlen a többszörös nemi identitás
az ezt követő kulturális érték és -normaátalakító folyamatok és újraértelmezések merőben megváltoztatták a nemi identitás kérdéskörét, így rövidesen a transzneműek kénytelenek voltak a háttérbe szorulni és elcsendesedni.
Most álljunk meg egy pillanatra és tegyük fel a kérdést: kinek könnyebb?
Annak, aki feláldozva saját testi és lelki biztonságát színt vall, vagy annak, aki könnyelműen ítélkezik? Mennyire lehet könnyű annak, aki, bár megbélyegzik, kiközösítik, és nem kevés esetben bántalmazzák is a nemi identitásvállalása okára hivatkozva, mégis meri vállalni a másságát, mert csak ezzel az eggyel tud azonosulni? Kinek „másmilyensége” miatt súlyos családi- és közösségi problémái adódnak, és nagy valószínűséggel nem nyithat be úgy egy ajtón, hogy ne záporozzanak feléje a legpikánsabb diszkriminatív megjegyzések.
És a sort hosszan folytathatnánk, mégis megállunk, mert fontosabb megérteni és megélni „csak” egy elvet, mely kimondja: elsősorban ne árts!
