Miért a nőket tekintették leginkább boszorkányoknak?
A boszorkány hiedelmek tekintetében igen gazdag irodalommal rendelkezünk. Sokakat manapság is foglalkoztat a kérdés, mely szerint: valóban léteztek boszorkányok vagy csak a fantáziadús emberek alkották a történetüket? A megközelítések és vélelmek egész tárházára bukkanunk, amennyiben kutakodni kezdünk a témában.
Régen úgy tartották, hogy boszorkánynak és bűbájosnak lehet születni is, azonban az sem kizárt, hogy valakik egyszer elnyerik ezt a fajta misztikummal teleszőtt képességet. Több helyen az a nézet is elterjedt, hogy egy boszorkány mindaddig halhatatlan marad, míg tudományát át nem veszik, avagy át nem ruházza valaki másra. E „kiválasztottság” elnyerésének azonban voltak feltételei. Többek között az, hogy az „utód” fizikai ereje kimagasló legyen, a szeme az éjsötétben világítson és úgy lásson, mintha csak nappali fény venné körül. Amennyiben valaki rendelkezik boszorkány képességekkel, az legkésőbb hét éves koráig meg kell mutatkozzon. Igazi boszorkány csak az lehet, aki rendelkezik az alakváltás képességével (forgószél, kutya, fekete tulok stb.)
Hazánkban egyes helyeken meg voltak győződve arról, hogy a boszorkány tulajdonképpen nem más, mint az Ördög meghatalmazottja, hiszen ahová a gonoszság megtestesítője nem jut el, maga helyett küldi a nem minden esetben vénséges és rút banyákat. Néhány száz évvel ezelőtt úgy gondolták, hogy e teremtések, akik zömében nők lehettek, és egyetlen céljuk az emberekkel az ártó szándékban mutatkozott meg, tulajdonképpen a Sátán titkos jegyesei voltak.
A boszorkány pecsétet az ördögtől magától kapták, mégpedig az ágyékukra, melyet követően különféle képességekkel vértezte fel őket újdonsült gonosz uruk (ördöngös mesterségek űzése, seprűnyélen lovagolás stb.) A Gellérthegyi boszorkányos összejövetelekre nem lovon, hanem megbűvölt és „lóvá tett” férjük hátán jutottak el, melytől a férjek legyengültek, elsatnyultak, míg a lények extra erőhöz jutottak. Ilyen és ehhez hasonló történeteket eleink természetesnek vettek. Ma már legfeljebb a fantázia(b)irodalomban, a sci-fi és horror filmekben juthatnak helyhez.
Vajon miért nők voltak a boszorkányok?
Ezt a kérdést Pócs Éva, a Széchenyi-díjas magyar folklórkutató is feltette, és akinek főbb kutatási területeihez a halott- és sámánkultusz mellett a boszorkányság is szorosan hozzátartozott.
A boszorkányok különféle csapásokat és konfliktusokat hozó tevékenységében való korábbi hit, sőt meggyőződés viszont már azért sem lehet megmosolyogható – bár kétségtelen, hogy egyes mozzanatai a mai kor szemüvegén át visszatekintve valóban okot adnak erre a reakcióra –, mivel ez hozta magával a véres és kegyetlen boszorkányüldözések sötét korát. E félelemmel zsúfolt és brutalitással teljes négy évszázad Európa szinte teljes egészére rányomta sötét és eltörölhetetlen pecsétjét. A fennmaradt írások és dokumentumok pedig arról árulkodnak, hogy a boszorkányüldözések évszázadaiban a bíróság elé állított vádlottak döntő többsége (közel 85 százaléka) nő volt, akiket ráadásul a közösségük fogott (gyanú)perbe.
Azt, hogy a gonosz üzelmekkel vádolt személyek leginkább nők voltak a középkorban uralkodó veszélyes meggyőződésekkel lehet megmagyarázni. Pócs szerint mindennek gyökerét a később kialakult demonológia a nők alárendeltségével, a bibliai bűnbeesés okán kialakult hitben megmutatkozó gyengeségükkel, és a különféle kísértések során tanúsított alacsony ellenállási képességükkel magyarázta. Ez utóbbi megdöbbentő nézeteken csak tovább rontott az az 1400-as évek közepén kialakult látásmód, mely a nőket egyenesen a „bűnök edényeiként” prezentálja, és azt bizonygatja, hogy a szexuális kísértések során elenyésző ellenállást tanúsítanak férfi társaikkal szemben. A nők gyógyító, varázsló, mágikus tevékenységeket űző tudása elegyedett az alvilági, éjszakai, halotti szertartásokkal, e kialakult sztereotípiák miatt pedig már kezdetekben inkább a nőket vádolták meg – bár előfordult, hogy férfiakat is (pl. Stájerországban, Finnországban a férfi idővarázslókat.)
