Ne gyalogolj bele! - A gyermeked privát szférájáról
A gyermek egy önálló ember, születésekor már egyénisége van, döntései, akarata, véleménye, alaptulajdonságai. Tulajdona, gondolatai, titka és vágyai. Megél örömet, bánatot, félelmet, amikhez mind joga van. Mert joga van önmagához, a saját magánélethez.
Jó szülőnek lenni embert próbáló feladat – nincs kijelölve az út, amit végig kell járnunk, nincs egy fix leírás, ami alapján tájékozódhatunk a nevelés rejtelmeiben és sokszor a mindennapok forgatagában fel sem merül a gondolat, hogy másként kellene kezelnünk egy adott helyzetet. Így van ez a magánélettel is. A gyerekek szintjén ezt a kifejezés még nincs is a tudatunkban. Pedig nem csak a munkahelyi és az otthoni életünk között, nem csak a házastársunkhoz képest értelmezhető. Minden ember autonóm, külön működő életet él, amellett, hogy egy (illetve több) közösséghez is tartozik eredendően. Gyermekeinkkel is így van ez, tehát hagyjuk meg nekik a magánélet alapjogát. De hogyan?
Hagyd meg neki a mesélés és az ártalmatlan titkok jogát
Ne faggasd. Természetesen kérdezni ér, sőt hasznos, kérdezz jól, kérdezz fontosat. Olyat, ami neki fontos. Ne vallatás legyen, hanem beszélgetés. Ha látja, hogy érdeklődsz, mesélni fog még, de hagyd meg neki azt, amit nem akar elmondani. Hadd legyen saját élete, ahol megoldja a mindennapokat, nem kell jó, irányítás mániás anyuka módjára tökéletesen átlátnod minden apró-cseprő ügyet és sok szempontból feltérképezned az összes hétköznapi szituációt.
Joga van a testéhez, az igényeihez, az érzéseihez
A prepubertás időszakában már gyakran előkerül a zárt fürdőszoba, az „Anya / Apa ne gyere be”. Tartsuk tiszteletben, hiszen az ő teste és bár mi láttuk születése óta és sosem tekintünk majd rá másként, mint az első napon, de ő lassan elkezd másként tekinteni a saját testére, és egészséges szégyenlősség alakul ki. A nőiesség vágya ugyan ilyen. Az első szárnypróbálgatások olykor mulatságosak vagy megdöbbentők, de ne nevessük ki és ne hordjuk le pejoratívan a gyermek öltözködését, sminkjét, haját stb. Szeretetteljes példamutatással többre megyünk ebben a mindkét fél számára stresszes és rémisztő időszakban.
Az érzésekkel ugyan ez a helyzet. A gyerek szerelmes? Vegyük olyan komolyan, mint a magunkét. Lehetünk biztosak abban, hogy ez az érzés nem fog örökké tartani, de abban is biztosak lehetünk, hogy pont olyan erővel tud égni, mint a „nagyoké”. Dühös? Legyen dühös. Az is egy érzelem, ki kell engedni néha azt, ami belül felgyűlt. Nyilván nem lesz kellemes, pláne, ha nem tudjuk átérezni az okát, de ahogy egy felnőttől nem várható el, hogy csak velünk egyforma dolgokra legyen érzékeny, hogyan is várhatnánk el a gyermekünktől, aki még más, gyermeki értékrendszer szerint osztályoz?
… és joga van a véleményéhez is
A véleményt gyakorlatilag nem is tudnánk elvenni tőlük, de van ennél rosszabb is. Ha becsméreljük, elnyomjuk, kötelezően felülírjuk. Ne felejtsd el, hogy ő egy autonóm személyiség, nem a részed, nem egy darabod. Lehet, hogy minden jel arra mutat, rosszul gondol valamit. De ő a rendelkezésére álló információk saját érettségének megfelelő feldolgozása alapján gondolja, amit gondol. Mutathatunk nekik alternatívákat, észérveket bármilyen témában, de a jellemüknek nem használ, ha elnyomják a véleményüket már ideje korán.
