Szívmelengető történetek – 1. rész
Te is imádod azokat a történeteket, amelyek megmelengetik a lelked? A gyönyörű dolgokat érdemes megosztanunk másokkal, ennek okán egy online kezdeményezés lehetővé tette a névtelen igaz történetek megosztását, amiből most hoztunk nektek 8 olyan szívmelengető írást, amitől a meghatódás garantált.
A gondoskodó bácsika
A társasházunk udvarán minden nap megjelenik a kezében hatalmas csomaggal egy idős bácsi. Mintha megéreznék a kóbor cicák a bácsika jelenlétét, ugyanis az összes cica szinte azonnal előkerül és a bácsi körül legyeskednek és hízelegnek neki. Az idős úr igyekszik mindegyikük kedvében járni, simogatja őket, beszélget velük. Ki hogyan van, mennyire éhes és további gondoskodó kérdéseket tesz feléjük. Közben csoszog az etetőtálakért, amit jó alaposan kitisztít és utána a kezében tartott csomag tartalmával megtölti azokat. A cicák hangos dorombolással hálálják meg a gondviselését és rohannak reggelizni. A férfi felesége minden egyes nap az ablakból figyeli az eseményeket. Ők közel a hetvenes éveikben járnak és minden hónapban félretesznek egy kevés összeget a nyugdíjukból, hogy a kóbor cicáknak macskaeledelt vegyenek. A látvány annyira szívmelengető, hogy a szomszédok hozzáállását is megváltoztatták ezzel a napi jócselekedettel, ugyanis sokan adnak enni a cicáknak és van olyan szomszéd is, aki otthont keres a kóbor állatoknak. A gondoskodó szeretet mindig ragályos.
Az állatok kisugárzása
A kutyámat sétáltattam éppen, amikor a padon felfigyeltem egy nagyon szomorú lányra, aki telefonálás közben csak ennyit mondott: Persze, semmi baj, én sem szeretlek már, nekem sem fogsz hiányozni. Majd a telefon némaságára keserves sírás tört ki belőle. Tudtam min megy keresztül, egy szakítás sosem egyszerű és nagyon fájdalmas. Mihez is kezdhetnénk a szerelmünk nélkül? Semmi esetre sem szerettem volna zavarni, vagy megszólítani ismeretlenül és azt ecsetelgetni, majd az idő minden begyógyít. Ezért csak némán leültem a pad szélére, a barátságos kutyámat közénk húzva. A kutyám mintha megérezte volna a lány szomorúságát, mindent elkövetett annak érdekében, hogy felfigyeljen rá. Hosszú percekig hagyta a lány simogatását, majd mikor a lány sírása szinte teljesen elmúlt, megköszönte a társaságot és elment. A kutyámmal együtt bízunk benne, már jól van a kis lelke.
A nagyik szeretete
Azt hiszem 10 éves lehettem, amikor megpróbáltam életem első keresetét megteremteni. Asztali kendőket és sütőkesztyűket kötöttem, amiket el akartam adni. Ezért bevittem a helyi művészeti központba, hogy adják el őket. Annyira boldog és büszke voltam magamra, ha egy-egy kötött árut eladtak és nekem ebből mindig volt egy kis pénzem az akkori vágyaim kielégítésére. Már harminc éves is elmúltam, amikor kiderült a nagy titok. Ezeket kendőket és kesztyűket az én imádott nagymamám vásárolta fel, amit a mai napig is felhasznál. A nagyik szeretete felülmúlhatatlan.
A humor ereje
Mint minden hónapban, most is postára kellett mennem. Viszont a szokásosnál sokkal többen voltak, a sor végeláthatatlan volt. Elképesztően lassan is haladtunk, minden ember legalább 10-15 percet töltött el az ablaknál. Fél óra alatt csak három embert szolgáltak ki. A várakozás okán sokakon látszott a türelmetlenség jele. Míg nem az előttem álló botjára támaszkodó idős bácsi hátra fordulva az alábbi szavakat intézte hozzám, másoknak is jól hallható hangnemben: „Amikor ide jöttem, pont annyi idős voltam, mint most te.” Mondanom sem kell, hogy a várakozás feszültsége a bácsika megnyilvánulása okán hatalmas nevetésbe torkollott. Szerintem, nemcsak az én napomat vidította fel. A humor minden feszültséget felold.
Folytatás következik…
forrás: twice.hu
