Tanítsd a gyereket jól bánni a pénzzel! - Nem lehet elég korán kezdeni
A pénzhez való viszonyt sok esetben egész életünkben meghatározzák a gyerekkorban szerzett tapasztalatok. A szüleink pénzkezelése, az első élményeink a fizetőeszközökkel, az első zsebpénz vagy gyűjtögetés is. Tanítsuk meg a gyermekünket okosan bánni a pénzzel!
Manapság a gyerekek anyagi életre való felkészítése szinte teljes egészében a szülő dolga, hiszen az iskolában pénzügyi alapokat sem tanulnak a gyerekek, tehát semmit arról, hogy mit is kell kezdeni a fizetőeszközzel, - na persze azon kívül, hogy úgy általában, fizetni. Fontos kérdések ezek, mert ha azt akarjuk, hogy később ne szórja a pénzt a gyermek, vagy éppen ne legyen egészségtelenül szűkmarkú, ki kell alakítanunk az egészséges kapcsolatát a pénzzel.
A zsebpénz kérdés
A legtöbb gyerek így találkozik első körben a pénzzel. És már olykor itt megmutatkozik, hogy valaki inkább gyorsan elkölti mindent, vagy félreteszi, gyűjtöget, vigyázza – pont olyanon a különbségek, mint a nagyok világában. Csak a vele járó problémák, ekkor még nem nőhetnek túl önmagukon.
A zsebpénz kezelése során tanulják meg azt, hogy nem végtelen, gazdálkodni kell vele, be kell osztani. Ahogyan azt is, hogy ennek kapcsán önálló döntéseket hozzanak: megvesznek-e valamit, vagy sem, drága vagy olcsó-e valami, és mi is a pénz értéke.
Így segíthetjük a tanulásukat
Legyen kiszámítható, mint a hagyományos fizetés. Mindig ugyanazon a napon kapja, számíthasson rá, számolhasson vele, legyen benne rendszer, mert így megtanulhat előre tervezni, türelemmel lenni. Szintén a fizetéshez hasonlóan, ne tegyük függővé a viselkedésétől, ahogyan mi sem kapunk fizetésmegvonást hó végén, ha unottabbak voltunk, lassabban dolgoztunk vagy beszóltunk az egyik munkatársunknak. Ennek megfelelően jól viselkedésért sem érdemes plusz pénz adnunk. A jól viselkedés alapvetés kell legyen, nem fizetésért teljesített „szolgáltatás”.
Ahogyan nekünk nem kell a munkáltatót piszkálnunk a pénzünkért hónapról hónapra, mi is mindig adjuk magunktól a megbeszélt időpontban, ne kelljen szólnia, kérnie a gyermekünknek és amennyire csak lehet, abba se szóljunk bele, hogy mire költi el. Döntse el ő maga, kérésre adjunk neki tanácsot, de igyekezzünk objektívek maradni. A vásárlást követően se bíráljuk a döntését, még pozitív irányba se, hagy legyen az tisztán az ő döntése, az ő belátása szerint és egy saját tapasztalat, amiből tanulhat.
Nincs túlfizetés és nincs hitel sem. Ha kérhet előleget, akkor később sem addig fog nyújtózni, míg a takarója ér, hiszen benne ragad a tudat, hogy „van más verzió”. Ha pedig túl sokat adunk, a pénz értéke nem rögzül a gyermekben és így a mértéktartást is elfelejthetjük.
Forrás: otthonokesmegoldasok.hu