Teljen a február a szerelem jegyében - Mire jó a párterápia?
Általában szkeptikusak az emberek a „terápiák”, „tréningek” iránt, főleg, ha úgy vágnak bele, hogy igazából még nincs is probléma. Épp ezért szokott segíteni, ha a programban szerepel valamilyen bemutató film, ami segít elhessegetni a ködöt, rávilágítani a kényes pontokra.
Persze nem kell félni a vitáktól: az élő kapcsolat nem más, mint konfliktusok keletkezésének és megoldásának folyamata. Erre kell törekedni, mert ha nem kommunikálunk egymással, akkor az elmérgesedett helyzetben eltorzul a párunk: mérgesek leszünk rá, dühösek, haragosak és egy idő után benne is csak a rosszat fogjuk meglátni. Ráadásul a ’jó’ kapcsolatot több szinten és területen kell fenntartani: a házasság értelmi, érzelmi, szexuális és gazdasági kapcsolat egyszerre.
A vitához, párbeszédhez viszont az kell, hogy képesek legyünk képviselni saját álláspontunkat. Egy terápia folyamán a döntést, az elbírálást egy külső személyre bízhatjuk, így talán könnyebb megnyílni, vagy véleményt formálni. És persze megváltozott környezetben könnyebb is kimondani, ami esetleg bökte a csőrünket.
Ha már létezik a konfliktus férj és feleség között, akkor szupervízióval, mediációval vagy pszichoterápiával tudjuk feldolgozni és hatékonyan kezelni. A férj-feleség viszony hangulati hullámzásai bár az élet természetes velejárói, mégis inkább a nők szenvedik meg jobban. A "sértett", "megalázott", "megsemmisített" érzés gyakran a békülés után is, mint "lassan ható mérgek" tovább hatnak, rontva a feleség-szerep átélését, betöltését. Az időben történő feldolgozás sok kapcsolatot menthetne meg.
Szóval párterápia. Bizonyára nyugtalanok vagyunk a terápia kezdetén, ám ha érdeklődünk és nem rettent el bennünket ez a módszer, akkor már a kezdeti kérdőívek felvethetnek bennünk megoldási lehetőségeket: honnan származunk, milyen a családunk, milyen volt a viszony a szüleink között, milyen társadalmi és nemi szerepek nehezednek ránk, kettőnk kapcsolatában milyen a hatalmi-ellenőrzési viszony ésatöbbi. Könnyen rájöhetünk, hogy a legkritikusabb pontok mindig a kívülről jövő minták, amikor akár a saját édesanyánk, akár az anyósunk elvárásai nyomasztanak. Vagy ha amiatt szorongunk, hogy nem teljesítjük be az előttünk álló jó példákat.
A legjobb házasságban is megkönnyebbülést hozhat, ha rájövünk végre, hogy a saját életünket éljük és nem a szüleinkét. Persze, hosszú együttélés után szomorú és meglepő dolog rájönni, hogy nem tökéletes a kapcsolatunk.