A nagy ünnepi sütés-főzésben nyilván nem kevés maradék halmozódott fel, akár a hozzávalók terén is. Ilyen lehet a tojásfehérje is, amelyből nagyon finom desszert is készülhet. Mondjunk búcsút a megmaradt, felhasználatlan fehérjéknek és az ünnepi eszem-iszomnak ezzel a finomsággal!
Nagy sláger nálunk a húsleves, a család minden tagja előszeretettel szürcsölgeti vasárnapi ebédek alkalmával. Ám még nem igazán fordult elő az, hogy sikerült volna eltalálni az arányokat. Mert megtörtént már, hogy a léből maradt sok, belevaló nélkül. De megesett már, hogy a zöldséggel estünk túlzásba.
Tény: kisadag húslevest főzni nem lehet. Ha egy-egy fazéknyi elkészül, a hét első felére is megvan a leves. De mi van, ha kedden már nem kívánjuk, esetleg még szerda, csütörtökre is jutna. Kidobni már-már bűn. Gondoljuk tovább, használjuk fel a maradékot!
Ha bolognai készül, az ember lánya nem tudja belőni az adagot úgy, hogy jó legyen. Rosszabb esetben túl kevés, valamivel jobb esetben túl sok lesz a szósz. Ha utóbbi eset történik meg velünk, szerencsére nem kell napokig spagetti tésztát ennünk!
Ugyan már február végét írunk, de a család kikövetelt magának még egy adag fánkot a hétvégére? És persze, már csak a szemük kívánta, ugye? Valószínűleg, az utolsó darabok még várják jobb sorsukat! Hát ne várasd őket, készíts belőlük egy pofonegyszerű finomságot!
Maradt egy kis főtt virsli a szilveszteri buliból, esetleg sikerült teljesen szétfőzni, és senkinek nincs gusztusa így megenni? Semmi gond, még remek melegszendvics lehet belőle. Íme egy jó kis virslis szendvicskrém recept.
A hideg, a mindig olyan hosszúra nyúló január nem csak lelkünket, de bőrünket, testünket is meggyötri. Hiába a sok réteg ruha, a sál és sapka „kombó”, elkel némi kényeztetés a zimankóban megfáradt tagjainknak. Készítsünk otthon házilag „szépítőszereket”, méghozzá igen különleges összetevőkből.
Az biztos, hogy a mögöttem álló „harmincvalahány” évben nem vettem annyi sós perecet, mint az elmúlt hetekben, hónapokban.:-) Ennek a nagy perecmániának az oka a tüneményes (már majdnem) másfélévesem, aki él-hal ezért a sós finomságért.
Nem gondoljuk, hogy a legnagyobb kánikulában olyan nagy sláger lenne otthon a rántott hús vagy a rántott párizsi, sajt, gomba és így tovább (mind a fogyasztók, mind a „szakács” szempontjából:-)), de azért egy-egy hűvösebb napon megkívánja az ember. De hogy a panírt miért is méretezzük túl mindig?