A muhammara a közel-keleti konyha egyik izgalmas mártogatósa, amelynek alapja a sült piros paprika és a dió. A szíriai Aleppóhoz köthető, és a mezze, vagyis a sokféle kis fogásból álló étkezések kedvelt része. Édeskés, füstös, enyhén csípős és savanykás íze a gránátalmaszirupnak köszönhetően különösen karakteres.
A cukkini az egyik legsokoldalúbb nyári zöldség, amelyből nemcsak főzelék vagy rakott étel készülhet. Zabpehellyel összedolgozva ízletes, kívül enyhén ropogós, belül puha fasírt készíthető belőle. Ráadásul a recept teljesen növényi alapú, így vegán étrendbe is jól illeszthető.
A quinoa nemcsak köretként vagy saláták alapanyagaként használható. Megfelelően elkészítve édeskés, krémes puding is készülhet belőle, amelyet mogyoróvajjal és gyümölcsökkel igazán különlegessé tehetünk. A quinoa természetesen gluténmentes, és ha tej helyett növényi italt használunk, a desszert tejmentesen is elkészíthető. A benne található fehérje és rost miatt laktatóbb lehet, mint egy hagyományos puding, így reggelire vagy könnyű desszertként is jól működik.
Torokfájás esetén sokszor még az evés is kellemetlen lehet. Ilyenkor jól jönnek a puha, szaftos, könnyen nyelhető ételek, amelyek nem irritálják tovább a torkot. A nagyon csípős, savas vagy száraz fogások helyett egy meleg, de nem forró, tartalmas leves kellemes választás lehet.
A fahéjról legtöbbször sütemények, almás desszertek és forró italok jutnak eszünkbe, pedig ez az aromás fűszer sós ételekben is meglepően jól működik. Különösen jól illik az édesebb zöldségekhez, például az édesburgonyához, és egy kevés belőle a sült hús ízét is izgalmasabbá teszi.
A rizsfelfújt igazi klasszikus, amely generációk óta ott van a családi asztalokon. A vaníliás, tejben főtt rizs, a habos tojás és a sütőben megpirult teteje egyszerre idézi a házias desszertek világát és a gondtalan gyerekkort. A jól ismert édességet azonban könnyen új köntösbe öltöztethetjük. Egy kis citromhéj, fahéj, gyümölcs vagy néhány szem dió már egészen más karaktert ad neki.
Az augusztus 20-i hosszú hétvége sok családban nemcsak az ünneplésről, hanem a közös étkezésekről is szól. Ilyenkor összegyűlnek a rokonok, barátok, előkerülnek a kedvenc receptek, és az asztalra kerülnek azok a fogások, amelyekhez mindenki örömmel ül le. A nyár végi ünnepi menüből természetesen a desszert sem maradhat ki.
A házi lekvárnak egészen más hangulata van, mint a bolti változatoknak. A nyári gyümölcsök illata, a lassan rotyogó fazék és a megtöltött üvegek látványa sokak számára a régi nyarakat idézi.
A sós karamellről legtöbbször sütemények és fagylaltok jutnak eszünkbe, pedig az édes-sós ízkombináció zöldségekkel is remekül működik. A sütőben megpirult zöldségek természetes édessége jól találkozik a karamellás mázzal, a tengeri só pedig kiegyensúlyozza az ízeket.
A görögdinnye önmagában is tökéletes nyári desszert, de néhány egyszerű hozzávalóval egészen különleges édességet készíthetünk belőle. A lédús, édes dinnyét selymes görög joghurt, roppanós csokoládé és egy kevés pisztácia teszi izgalmasabbá. Sütni egyáltalán nem kell, a végeredmény pedig kellemesen hideg és frissítő.
Kevés ital idézi meg olyan tökéletesen a nyár hangulatát, mint egy jéghideg limonádé. Már egyetlen korty is a napsütéses délutánokat, a vízparti pihenést vagy a kertben töltött hosszú beszélgetéseket juttatja eszünkbe. Bár a klasszikus citromos változat örök kedvenc marad, érdemes időnként új ízekkel is kísérletezni.
A sajttorta klasszikus desszert, amelynek legfontosabb része a selymes, krémes töltelék. Az alap azonban legalább ennyire meghatározza az összhatást. Ha a megszokott édes keksz helyett enyhén sós kekszből készítjük, egészen új karaktert kapunk.
Az őszibarackot legtöbbször önmagában, süteményben vagy joghurttal fogyasztjuk, pedig sós ételekben is egészen különleges. A lédús, édes gyümölcs és a sós, morzsalékos feta között izgalmas kontraszt alakul ki, különösen akkor, ha friss zöldfűszerekkel és könnyű kuszkusszal párosítjuk.
A francia palacsinta hallatán legtöbben a vékony, édes crêpe-re gondolunk, amelyet lekvárral, csokoládéval vagy cukorral töltenek meg. Bretagne-ban azonban létezik egy rusztikusabb, karakteresebb változat is: a galette, amely hajdinalisztből készül, és hagyományosan sós töltelékekkel kerül az asztalra.
Az étcsokoládé önmagában is karakteres finomság, de egy kevés sóval és ropogós magvakkal egészen új arcát mutatja. A sós földimogyoró és a kesernyés csokoládé párosa különösen jól működik: az egyik ropogós és intenzív, a másik lágyan olvad és mély ízű.
Ha augusztus, akkor kukorica. Kevés olyan szezonális finomság létezik, amely ennyire összeforrt volna a nyárral. A strandokon, fesztiválokon vagy a piacokon sétálva szinte mindenhol érezni a frissen főtt kukorica jellegzetes illatát.
A szőlőt legtöbbször frissen, fürtönként fogyasztjuk, esetleg gyümölcssalátába tesszük. Pedig néhány perc sütés után teljesen megváltozik: a szemek megpuhulnak, levük besűrűsödik, természetes édességük pedig még intenzívebbé válik.
A hagyományos japán reggeli több különálló fogásból áll, de otthon elkészíthetünk egy egyszerűbb, modern változatot is. Ez a tál tartalmas, mégsem nehéz, és jó alternatíva lehet azoknak, akik néha szívesen kezdenék sós étellel a napot.
Amikor a hőmérő tartósan harminc fok fölé emelkedik, a nehéz levesek helyett sokkal jobban esnek a könnyű, hűsítő fogások. A hideg uborkaleves éppen ezért egyre népszerűbb nyári választás. Friss, gyorsan elkészül, és főzés nélkül is különleges ízélményt nyújt.
A francia pékségek kirakataiban nehéz úgy végigsétálni, hogy ne akadjon meg a szemünk a vajillatú, aranybarnára sült finomságokon. A croissant és a pain au chocolat mellett azonban van egy kevésbé látványos, mégis rendkívül népszerű klasszikus: a chausson aux pommes, vagyis a francia almás papucs.