A szerelem az élet egyik legcsodálatosabb érzése, amely boldogsággal és teljességgel tölti meg a mindennapokat. Azonban ha az egyik, vagy másik fél részéről elmúlik az érzés, és a kapcsolat eljut a fájdalmas szakításhoz, az általában szomorúsággal és fájdalommal jár, mind az elhagyott, mind az elhagyó számára.
Szomorúság, időnkénti boldogtalanság érzés nélkül egyikünk sem ússza meg az életet. Azonban, midőn az átmeneti érzés folyamatossá formálódik, ürességet, kilátástalanságot, gyakori hangulatingadozást, a mindennapi feladatvégzések iránt közömbösséget érzünk, meglehet, hogy a depresszió már a küszöbön áll. Ne gondoljuk, hogy ezzel az érzéssel egyedül vagyunk.
Az elmúlt években igazán divatos volt, főleg az angolszász országokban, az olyan családi és baráti összejövetel, ahol vicces vagy meglepő keretek között derül fény a születendő baba nemére. A bakikat összegyűjtő videók zöme arról szól, amikor egy leendő nagy testvér nem örül a kistesó nemének. De mi van akkor, ha az egyik szülő is másik nemű gyerkőcöt várt volna szíve szerint jobban?
A lány csak egy pár zoknit kért. Nem értették mit szeretne. Ukránul beszélt. Amikor odaértem, és beálltam a büfébe segíteni a tolmácsolásban, hallottam, ahogy a többiek megbeszélik: – Nem értettem mit akar. A cipőjét mutogatta. Nekem hiába mutogatja, fogalmam sincs mit akar.
Elhagyott? Megbántott? Csalódtál benne? Összetörtél? Vagy egyszerűen csak elmegy még az életkedved is, ha kinézel az ablakon, és azt látod: már megint esik? Ilyenkor az emberlányának vagy semmi nem megy le a torkán, vagy teletömi magát, mondjuk csokival. Ne tedd! Inkább ezt edd!