A fáradtság hatásai, amivel sokan nem számolnak
A felnőtt emberek 1,3 százaléka szenved krónikus fáradtság szindrómában (egy tavalyi felmérés szerint), mely nagyjából 69 éves korig mutat növekedést, majd ezt követően csökkenni látszik. Ez a minden nemet és korosztályt érinthető, összetett jelenség, melynek legfőbb ismertetőjegye a tartós kimerültségben mutatkozik meg, korlátozza az érintetteket tevékenységeik elvégzésében.
A National Health Interview Survey adatai szerint a krónikus fáradtság szindróma a nőknél (1,7 százalék) valamivel nagyobb valószínűséggel fordul elő, mint a férfiak (0,9 százalék) esetében. A BMJ Open orvosi folyóirat által közzétett tanulmányból kiderült, hogy a magukat tartósan fáradtnak valló személyek (93 százalék) közül sokan szenvedtek valamilyen krónikus betegségben - leginkább neurológiai, neurodegeneratív és immunológiai rendellenességekben.
Többségük két éve, mások akár öt évig visszanyúlóan, ám olyanok is vannak, akik több mint egy évtizede tapasztalják az ezzel járó tüneteket. A túlzott nappali alváskésztetés szubjektív mérőeszközével, az Epworth skálával arra jutottak, hogy a résztvevők 62 százaléka esetében az álmossági pontszám ≥ 10, vagyis megfelel a napközbeni alváskésztetésnek. Ezekben az esetekben szorongás és depresszió is jelentkezett, ugyanakkor jelentősen megromlott az életminőség is. A tanulmány megerősítést nyújtott abban, hogy a krónikus fáradtság egy igen gyakori jelenség, amely sokakat érint, ám kevés az ezzel kapcsolatos ismeret.
A szakemberek számára a több kísérőtünettel járó, gyakran valamilyen vírusfertőzést vagy traumát követően jelentkező fáradtság szindróma diagnosztizálása és kezelése is nagy kihívást jelent. Mindez azzal magyarázható, hogy az okok nem minden esetben azonosíthatók egyértelműen, és nem is egy egységes, minden érintett esetében ugyanolyan módon jelentkező betegségről van szó, hanem tünetek összességéről.
Ezek a tünetek pedig számos más betegséggel mutatnak hasonlóságot - főként olyan krónikus állapotok esetében, amelyekben a fáradtság dominál. A kihívást az is tovább növeli, hogy több országban továbbra is elmondható, hogy a betegség etiológiája, vagyis az ok-okozati összefüggések vizsgálata, kevéssé ismert. Továbbá hiányoznak a részletes és egységes irányelvek, melyek megakadályozzák a pontos diagnózist és a kezelés hatékonyságát egyaránt. Többen optimális útnak tartják azt a megoldást, mely elsősorban a mentális fáradtságra összpontosul a figyelem a szomatikus fáradtság helyett.
A Magyar Belorvosi Archívum 1995/3. számában megjelent közlemény szerint a fizikai és szellemi munkát követő fáradtság bizonyos fokig természetes (biológiai és pszichológiai célú) élményként értelmezhető. Ám ahogyan a fájdalomtapasztalás esetéről elmondható, úgy a fáradtságérzésről is kijelenthető, hogy egyénenként eltérést mutathat. A fáradtság és a krónikus fáradtság egy sor - gyakran ismeretlen okú - szomatikus és pszichiátriai betegségben előforduló panasz, melyről a betegek 21-24 százaléka beszámol.
A krónikus fáradtság szindróma legfelismerhetőbb és legállandóbbnak bizonyuló tünete a már meglévő, a munkavégzés során gyakran extrémen fokozódó, súlyos, sok esetben akár hosszú évekig is elhúzódó fáradtság. Az ebben érintett egyének sűrűn beszélnek arról, hogy ezzel az állapottal a lehangoltság, emlékezet csökkenés, időszakos szorongás, izomfájdalom is együtt járhat. Fizikális tünetekként jelentkezhet influenzára emlékeztető tünet, hőemelkedés, nyirokcsomó megnagyobbodás és torokgyulladás. A szindróma súlyossága a szociális életteret és életvezetését is szignifikánsan átrendezi, korlátozza a társadalmi aktivitását.
Bár az NHS egészségügyi rendszer elmondása szerint jelenleg nincs ideális gyógymód erre a szindróma típusra, mind az állapot kezelésére, mind pedig a tünetek enyhítésére léteznek lehetséges megoldások (pl. az energiamenedzsment, vagy a kognitív viselkedésterápia).
