A férfiak vagy nők barátsága tart tovább?
Fordíthatjuk tekintetünket a világ bármely részére, mindenhol meggyőződhetünk „az ember társas lény” örökigazságáról. Egymagában a teremtés koronájaként méltatott emberi lény gyenge, örökös célpontja a veszélynek, fenyegetettségnek. Ezért emberi kapcsolatok és együttműködések bázisára épülő társadalmat rendezett maga köré, melyben megosztotta a tevékenységeket, szorosabbra fűzte az ember-ember köteléket. Mindeközben észlelte, hogy bizonyos kapcsolattípusokért érdemes többet munkálkodni, azok minőségét folyamatosan növelni – leginkább a család, a rokonság, a partnerkapcsolat és a barátság tartozik ezek közé. Ez utóbbi kapcsolattípus kapcsán kérdésként merülhet fel, hogy vajon melyik nem képviselői képesek és készek hosszabb távú barátságok kialakítására és fenntartására?
A tanulmányok (lásd példaként a Plos Medicine 2010-ben) rámutattak arra, hogy az egészséges kapcsolatok jótékony hatással vannak az emberek általános egészségére. Sőt, a minőségi kapcsolatok a hosszú élet mindenki számára elérhető forrásaiként is számon tarthatók, melyek ereje többek között abban áll, hogy ellenállóbbá teszi az egyéneket a stresszel és az élet egyéb negatív eseményeivel szemben. Továbbá hangsúlyozták a pozitív kötelékek boldogságnövelő, a résztvevőket jobb problémamegoldóvá formáló hatását is. Ezek a kölcsönös együttműködések és egymásra támaszkodások valóságos energiapajzsot képeznek a felek köré, megóvva őket az elmagányosodás káros hatásaitól, és az elszigeteltség fájdalmas élményeitől.
Melyik a hosszabb életű: nők vs. férfiak barátsága?
Az Institute for Family Studies (IFS) 2023-ban közzétett adatai szerint a női barátságok erőteljesebbnek bizonyulnak a férfiakénál, mely leginkább a nők egymással szőtt baráti kapcsolataikba fektetett érzelmi tőkével magyarázható. Korábbi (2021-es) felmérések is arra mutatnak rá, hogy a nők fontosabbnak tartják a barátokkal való rendszeres beszélgetéseket, a nyílt és őszinte kommunikációt, az érzések és benyomások feltárását, az aktuális személyes és szakmai kihívásokról, gondokról való beszélgetést. És ami még kiemelkedő a női barátságok szempontjából az, hogy nem szégyellik a támogatás és megerősítés kérését.
A férfi barátságokat az IFS úgynevezett tevékenységalapú kapcsolatokként határozza meg, melyek azért válhatnak kurtábbá a női változatoknál, mert amikor a tevékenység megszűnik, már nem igazán van igény a barátság fenntartására sem. Az pedig elkerülhetetlen, hogy ne történjenek változások az egyének prioritásaiban (pl. karrier és család okán történő elköltözések, ebből adódó fizikai távolságok stb.) A kapcsolatok fenntartásához pedig erő, energia és igény is szükségeltetik.
A New York Times egyik rovatvezetője, Ezra Klein meglátása szerint: a fiatalabb férfiak körében szőtt baráti kapcsolatokban már-már mentális komfortzóna-feszegetésnek bizonyulnak az élet nagy történéseiről, az érzésekről való mélybeszélgetések (magyarán: nem igazán éreznek leküzdhetetlen késztetést a „lelkizésre", mivel ez nem tekinthető „férfias dolognak”). Klein feltesz egy újabb kérdést. Mégpedig azt, hogy amennyiben a férfi kapcsolatok – különös tekintettel a fiatalabb férfiak kapcsolataira – valóban tevékenységalapúnak minősül, például közös lógások, videojátékozások, sportolás, egyebek, akkor vajon kellőképpen életképesnek tekinthető-e a barátság, ha olyan életmódosító változások lépnek képbe, mint a munka, a házasságkötés, gyermekek, költözés? Ekkor már a fiatal barátságokat éltető alapanyag (játék, szórakozás stb.) kritikus helyzetbe kerül, melynek következményeként a kötelékek megszakadhatnak. A kapcsolaterősítés és -fenntartás érdekében fontos, hogy többre alapozzunk, mint az élvezetek és a szórakozás. Klein hozzáfűzi: tévedés azt gondolni, hogy az intimitás, a „lelkizés” kizárólag a női barátságok hajtóereje, mert bizony az érzelmi támogatás alapvető emberi (!) szükséglet, legyen szó bár férfiakról vagy nőkről.
