A rendrakás művészete
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek című könyve nem csupán egy újabb takarítási praktikákat, háztartási tippeket, trükköket bemutató könyv, hanem a rendrakás művészetéhez vezető út lépéseit tartalmazó olvasmány – és mint ilyen, nagyfokú odaadást, elszántságot, és (igen) alázatot (no, meg egy kis nyitottságot és „másként látást” is) feltételez.
Azon tevékenységek is művészetnek minősülnek (a fő és ismert művészeti ágak – mint a költészet, zene, szobrászat, stb. mellett), amelyekhez komoly tudás, jártasság, készség, gyakorlottság társul; ugyanakkor célja, hogy megnyilvánulásával, foglalatosságával felkeltse a szépérzéket. Csupán néhány fontos elemét soroljuk fel az elkövetkezőkben ennek a frappáns, mégis egyszerű rendtartás-stratégiának.
Marie szerint a rend
- e módszer kulcsszavai a következők lehetnek: alaposság, egyszerűségre törekvés, hatékonyság
- Marie szerint a rendrakást nem szabadna félvállról venni, sem a szülőnek elvárnia a gyerekétől, hogy tudjon rendet rakni magától, hanem már gyerekkorban tudatosan meg kellene tanítani erre
- véleménye szerint nem bizonyul hatékonynak a „a mindig egy kicsit” takarítás elve, hanem rögtön az elején a tökéletességre szükséges törekedni, ha mégoly nagy falatnak is tűnik, mindeközben látni magunk előtt a hőn vágyott végeredményt
- a rendetlenség csupán egy reflex, amely eltereli a figyelmet az igazán fontos dolgokról
- ez az út (a megfelelő kitartással és elszántsággal) elvezethet az otthon rendberakásától az életrendezettségig
- minden precíz rendrakásnak a szigorú selejtezéssel kell(ene) kezdődnie fontos, hogy ne helyiségekben, hanem kategóriákban gondolkodjunk (pl.: hasonló típusú dolgok rendszerezésével lássunk munkához: könyvek, ruhák, edények, stb.)
- egyénenként eltérő, a végkimenetelt meghatározó, alapvető kérdés: én milyen mértékű rendre vágyom?
- csak olyan tárgyakkal, berendezésekkel, ruhákkal, stb, vegyük körbe magunkat, amelyeket szeretünk, melyek pozitív érzéssel töltenek el bennünket
- a rendrakás ne szájbiggyesztve elvégzett muszáj-munka legyen, hanem ünnep, meditáció (e tevékenység közben érdemes figyelni a holmik megérintése során felmerülő érzések minőségére) a ruhákat ne egymásra pakoljuk a szekrénybe, hanem a könyvekhez hasonló módon, felállítva
- a hajtogatás művelete legyen egyfajta párbeszéd a ruhásszekrénnyel minden holminkat csak abból a megfontolásból tartsuk meg, hogy szeretjük ezeket a bennünket körülvevő tárgyakat, egyszerűen csak azért, mert jó érzéssel töltenek el bennünket
- a lelkiismeretes, korrekt rendrakás tudatában önbizalmunk is növekszik, összeszedettebbnek érezhetjük magunkat
- ha megbecsüljük ruháinkat, eszközeinket, a tárgyakat a környezetünkben, egy idő után tapasztalni fogjuk, hogy tovább tartanak, mint az ellenkező bánásmódban részesülő társaik
- mindeközben törekedjünk a lehető legmaximálisabb egyszerűségre.