A szülők rémálma, a dackorszak
Átérezzük… nehéz, és sokszor tényleg el kell számolni tízig. A dackorszak az egyik legizgalmasabb, de egyben legnagyobb türelmet próbáló időszak a gyermeknevelésben. Szakemberek szerint általában 2-4 éves korban kezdődik, de vannak, akiknél akár már 18 hónaposan megjelenhet, míg másoknál 5 éves korig is eltarthat. Ekkor válik a kicsi egyre önállóbbá, megpróbálja kifejezni saját akaratát, ellenállva a szülői elvárásoknak. De vajon gond-e ez, vagy a fejlődés természetes része? Hogyan kezelhetjük, hogy segítsük gyermekünket ebben az érzelmi periódusban?
Miért dacol?
A dackorszak a szuverenitásra való törekvés jele. A gyerek megtanulja felismerni saját vágyait és igényeit, és szeretné ezeket kifejezésre juttatni. Az „én akarom!” vagy „nem akarom!” kijelentések gyakoriak, és ez nem más, mint a függetlenedés. Szeretné éreztetni, hogy képes döntéseket hozni még akkor is, ha ezek néha szembemennek a szülő elgondolásaival.
Hogyan kezeljük ezt a korszakot?
Először is fontos tudatosítani, hogy a dackorszak a fejlődés része, és nem „rosszaság” vagy „szófogadatlanság”. Egy egészséges folyamat, amely hozzájárul a személyiség kialakulásához. Ha megértjük, hogy ez az egyénisége kibontakozását jelzi, könnyebb lesz türelemmel és megértéssel viszonyulni a kicsihez.
A türelem és következetesség fontos
A gyerekek ebben a korban érzelmileg még nem érettek, gyakran nehezen kezelik saját indulataikat. A felnőtt stabilitása és következetessége azonban segíthet nekik biztonságban érezni magukat. Próbáljuk meg higgadtan viszonyulni a helyzethez, ne engedjük, hogy kibillentsen minket is az adott szituáció.
Kínáljunk fel alternatívákat
Gyakran az segít, ha nem direkt utasításokat adunk, hanem választási lehetőséget kínálunk. Például: „Azt szeretnéd, hogy most rajzoljunk, vagy inkább építsünk valamit?” Így a pici úgy érezheti, hogy van beleszólása a dolgok alakulásába.
Támogassuk az önállóságát
Fontos, hogy érezze, van saját ereje és döntési joga. Például egy-egy kisebb, számára biztonságos tevékenységet végezhet önállóan, ami sikerélményt nyújt neki. Ezáltal nem csak az önbizalma növekszik, de a dac is ritkulhat, mivel látja, hogy szülei támogatják.
Az empátia és a megértés sokat segít
Közelítsünk felé empatikusan. Mondjuk ki az érzéseit: „Látom, hogy most dühös vagy, mert nem tudsz játszani a hintán.” Ezzel segítjük őt abban, hogy megértse saját érzelmeit, és ezáltal könnyebb lesz számára megküzdeni velük.
A dacos gyerek: gond vagy lehetőség?
Valójában bármennyire is nehéz kezelni, elengedhetetlen lépés a személyiség fejlődésében. A gyerkőc ekkor tanul meg nemet mondani, kinyilvánítani saját vágyait, és ezzel fontos első lépéseket tesz a felnőtté váláshoz vezető úton. Ha túl szigorúan vagy elfojtóan viszonyulunk ehhez az időszakhoz, akkor azt kockáztatjuk, hogy nem tanulja meg egészséges módon kifejezni magát, ami később önbizalomhiányhoz vagy megfelelési kényszerhez vezethet.
Hogyan zárulnak le a „a szülői megpróbáltatások”?
A korszak végeztével a gyerekek érzelmi érettsége is fokozatosan fejlődik, és egyre jobban megtanulják szabályozni fellobbanásaikat. Ha ekkor is támogató környezetet biztosítunk számukra, akkor a dac fokozatosan visszahúzódik, és nyitottabbak, együttműködőbbek lesznek.
