A tested többet „mondhat” minden szónál – Mert nem csak szavakkal kommunikálunk
Testünknek külön nyelve van, ami hangok és szavak nélkülisége ellenére is jelentőségteljes. A nem szavakkal közölt kommunikációs módok között élen járnak a gesztusok, a testtartás, a mimika, a szemkontaktus és a testtartás. Ezek alátámaszthatják vagy épp ellenkezőleg: érvényteleníthetik a verbálisan átadott üzenetközvetítéseket. Hitelesíthetik vagy hitelteleníthetik, hangsúlyozhatják vagy súlytalanná formálhatják mindazt, ami a szóbeli közlés során elhangzott.
A nonverbális kommunikáció
A nonverbális kommunikáció kifejezést a pszichiáter Jurgen Ruesch és az író Weldon Kees vezette be (illetve nevesítette azt) a köztudatba, mégpedig a Notes on the Visual Perception of Human Relations – magyarul így hangozhat: Jegyzetek az emberi kapcsolatok vizuális észleléséről című könyvben. Egy XVII. századi neves filozófus, Francis Bacon egy írásában figyelemre méltóan megjegyezte, hogy a testi megnyilvánulások képesek felfedni (leleplezni?) az elme hajlamait, emellett pedig képet adnak az akarat jelenlegi állapotáról is.
Judee Burgoon kommunikációs professzor a testnyelv hét típusát azonosította be. Ezek az arckifejezésekre és szemkontaktusra építő kinezikus kommunikáció; a hang erejét, a hangszínt és a hangmagasságot magába foglaló paranyelv; a személyes megjelenés kommunikációja; a fizikai környezetünk és az abban fellelhető tárgyak általi kommunikáció; a távolságtartás, vagyis a proxémia, illetve a személyes tér típusú kommunikáció; a haptika, vagyis az érintés; végül pedig a krónika vagy idő. Mindemellett azonban a kommunikáció több, más jellegű formája is helyhez jut – pl. olyanok, mint az emblémák és a jelnyelv. Burgoon azonban azt is hangsúlyozta, hogy mind ez emblémák, mind pedig a jelnyelv kultúraspecifikusak, mivel az egyik kultúrában nem biztos, hogy azt jelzik, mint a másikban.
A nonverbális és a verbális üzenetek között erős kölcsönös függésre Paul Ekman és Wallace Friesen pszichológusok mutattak rá 1969-ben. Ezeknek az együttese közvetlen hatással van a (mindennapi) beszélgetésekre. A beszédmódjukra tudatosan figyelő emberek képesek megfelelő mértékben befolyásolni, szabályozni az elmondottakat, mégpedig helyes gesztusokkal, hangerővel, a beszéd üzenetet hangsúlyozó sebességével, illetve a szándékosan beékelt szünetekkel is. Továbbá a nem verbális jelek segítségével szavakat is helyettesíthetünk, mindezt akarva vagy akaratlan – pl. bólintással az igenleges válaszokra, beleegyezésekre, egyetértésünk kifejezésére. A nem felületes beszélgető számára egyértelművé válhat az is, ha a szóban közölt üzenet és a testnyelv nincs összhangban egymással (pl. hazugság elhangzása esetében).
A kommunikációs 90 százalékát valóban a nonverbális rész teszi ki?
Többször találhattuk szembe magunkat azzal a meglátással, mely szerint ez így van. De vajon ma is helytállónak tekinthetjük ezt a vélekedést? – tette fel a kérdést a The University of Texas Permian Basin. Ha egy előadó (a példában politikus szerepel) indulatokkal is bőségesen teleszőtt beszédének mindössze az átiratát olvassuk, akkor vajon elvész a közlendő valódi üzenete? A nonverbális kommunikáció extra képessége az, hogy feltárja az üzeneten belüli rejtett igazságokat is.
A kommunikációs szakemberek nem csupán azt vizsgálják, hogy mit mondanak az emberek, hanem azt is, hogy mindezt hogyan mondják. A testbeszédről író Allan és Barbara Pease az 1970 és 1980 közötti időszakban több ezer rögzített értékesítési tárgyalást elemzett. Megállapították, hogy az emberek (pl. értékesítők) testbeszéde és a róluk alkotott első benyomások nagymértékben befolyásolják a (vásárlói) döntéseket. Az első benyomások a mindennapi életbeli ismerkedések és a karrierünk során ugyancsak kulcsszerephez jutnak – másodpercek alatt kialakul bennünk az uralkodó érzés és gondolat, anélkül, hogy egyetlen szó is elhangzana.
