A tudományos-fantasztikus alkotások izgalma, ereje és értéke
Ösztönöz, elmét palléroz, lelkesít, ugyanakkor találékony válaszlehetőségekkel szolgál arra a sokakat érdeklő kérdésre, hogy: milyen lehetséges jövő(k) várhatnak ránk? Ez a tudományos-fantasztikus művek ereje.
Johannes Kepler a 17. század kimagasló csillagásza a Somnium című regényében démonokat idézett annak érdekében, hogy feltárja a Holdra szállásban rejlő lehetőségeket és az azzal járó izgalmakat; éppen ezért a „hogyan nézhet ki a Föld a Holdról nézve?” kérdésről szóló első komoly értekezéseként is helytáll az írás. Ugyanígy a 18. századi Samuel Madden angyalokkal „utaztatta” olvasóit, hogy ily módon magyarázza el az időutazást. Nézzük meg, miért lehet még figyelemre érdemes a sci-fi?
Az embereket mindig foglalkoztatták az élet nagy kérdései
Például az univerzum keletkezésére vonatkozóan olyan sci-fi-szerű elképzelések születtek, mint amilyenről Platón: A köztársaság c. művéből értesülhetünk, és amelyben olyan birodalmat tár elénk, melyet nem tapasztalhatunk meg az érzékszerveink segítségével. A sci-fi ideális médiumként szolgál olyan társadalomképek megfogalmazását illetően, amelyeket nem lehet tényként közölni. Cyrano de Bergerac regényében már a 17. században beszélt az űrutazásról, Voltaire a 18. században egy másik csillagrendszerben lévő szuperfejlett idegen civilizációról tárgyalt. A 19. században alkotó Mary Shelley a tudomány veszélyeire hívta fel a figyelmet, Jules Verne valóságos hősökként ábrázolta a tudósokat, H.G. Wells pedig a tudományos-fantasztikus irodalom szemszögén át fogalmazott meg jövőképeket és állított tükröt a társadalom elé.
A jövőt jósló vagy azt formáló erővel bíró műfaj
A tudományos-fantasztikus történetekre modernkori hieroglifákként tekintő Project Hieroglyph meglátása szerint ez a szépirodalmi műfaj leggyakrabban társadalmi céllal készül, és csak ritkán az a mozgatórugója, hogy kifejezetten a jövőről fessen képet - ilyen tekintetben, mint megjegyzik, a sci-fi előrejelző ereje a legjobb esetben is csak egy erős közepesnek minősül. A sci-fi nem megjósolja, hanem inkább irányítja a technológiai fejlődést - ilyen tekintetben például a Google Earth néhány fejlesztője Neal Stephenson 1992-ben kiadott Snow Crash című regényét tekintik irányadónak.
A sci-fi képes lehet a valóság alakítására - pl. a háború borzalmaival szembeni óvatosságra int, viszont dicsőíti az emberi találékonyságot. Mindemellett egyfajta mentsvárként szolgál olyankor, amikor egyszerűen az a vágy mozgat bennünket, hogy kimozduljunk a hétköznapiból, a megszokottból, mégis hihető, a tudomány és a technológia valóságán alapuló, erre építkező, jól átgondolt perspektívákban lelhetjük örömünket. Elgondolkodtat olyan témákról, mint az emberek egymással, a környező, világgal, a technológiával, a mindenséggel való kapcsolata. Arra sarkall, hogy mérlegeljük a döntéseinket, új ötleteket merítsünk, folyamatosan tanuljunk, alkossunk, tetteinkkel pedig másokat is szolgáljunk.
