Anya mesélj! – kuckózzunk télen
Az ünnepeket csendesen és családiasan töltöttük együtt. Sokat játszottunk, nagyokat nevettük és jókat ettünk, aludtunk. Nagy beszélgetések és még nagyobb összebújások. „Anya simizz!” – ez nálunk teljesen természetes. Ilyenkor az én édes bogaram összekucorodik és élvezi a közös pillanatokat. Sokat mesélünk.
Miért fontosak egy kisgyermek életében a pozitív és melegséggel teli, nyugalmas pillanatok? Az idegrendszerük a mai világban iszonyúan túl van terhelve. Ez nagyrészt a rengeteg plusz információnak, és az egyre bonyolultabb információs eszközöknek köszönhető. Rengeteg a hiperaktív gyerek, ami nem csoda, hiszen szinte egyetlen pillanatra sem áll le az agyuk, nem tudják mi az a csönd, számukra, ha öt percig nem történik semmi, az maga a tömény és szörnyű unalom. Ezt a szót szinte már szitokszóként emlegetik. Ébredéskor azonnal bekapcsolják a tévét és máris kézben a telefon. A rohanó és túlterhelt szülő meg fáradtan sóhajt egyet és hagyja. Meg tudom érteni. Őszintén. Legalább számára van csend arra az időre, hiszen az ő idegrendszere és agya is majdnem felrobban. Kész csoda, hogy képesek vagyunk még olykor egy kicsit élvezni az életet, de ez sajnos nem elég. Bizony, sokkal tudatosabban oda kell figyelnünk arra, hogyan teremtsünk megfelelően ingerszegény környezetet, ahol a szülő és a gyermek is eleget pihenhet és fel tudnak töltődni.
Teremtsd meg a nyugalom szigetét
Sokan most csodálkozva húzzák fel a szemöldöküket, gondolom: hol és hogyan lehet itt ebben a mai világban nyugalmat teremteni?! Jogos a kérdés. Dobjuk ki a tévénket? Tiltsuk le a gyereket az okoseszközökről? Hát ebből tuti akkora balhé lesz itthon, hogy zengeni fog hét határra. Igaz. Tilalommal, vasszigorral és kőkemény fegyelemmel csak rontunk a helyzeten. Erre mondják azt, hogy „többet ésszel, mint erővel”. Folyamodjunk apró cselekhez. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kislányom több lakásban is otthon tudja érezni magát. Így alakult a helyzet. Most megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy az egyik lakásban nincs tévé. Egész egyszerűen közöltem a nagy családdal, hogy ITT nincs, és nem is lesz. A gyerek nagy, kerek szemekkel nézett rám először. El sem tudta képzelni az életét ezen bútordarab nélkül. Majd tudomásul vette. Ez van, nem tehet mást. Anya eldöntötte. Elfogadta. De azért csendesen érdeklődött: - és akkor most mit fogunk csinálni? Mire én: - majd együtt kitaláljuk! Aki nem teheti meg, hogy teljesen kiiktatja a tévét, a gyermek szobájában teremtsen „kütyü mentes övezetet”. Találják ki, hogy például oda a telefon sem vihető be. Ha szeretné használni, akkor a nappaliban tegye, és meghatározott ideig. Cserébe utána közös, telefon nélküli móka vár rá.
Kuckózzunk és meséljünk
A kicsi lányom elengedte a fantáziáját rendesen. Unalmában. Elővette a rég nem használt játékait. A gördeszkáján közlekedik a lakásban, az egész lakás egy teljesen külön világ lett számára, ahol csak gördeszkán csücsülve közlekedhet. Egy egész kutyaházat és kertet barkácsoltunk papírból a picike kutyáinak. Amint hazaér a suliból és vacsorázott, odaáll elém és kéri, hogy kreatívkodjunk. Majd elégedetten hozzáfűzi, hogy ebben a lakásban ezt KELL csinálni, mert ez a lakás erre való. Hát nagyon mosolyogtam, lelkesen bólogatva, mennyire igaza van.
Karácsony előtt pedig együtt díszítettük fel a lakást. Kis ledes lámpafüzérek és ablakdíszek. Mécsesek és gyertyák mindenhol. Illatos és hangulatos kis sarkok a lakás több helyiségében. A konyha és a nappali, meg a háló is rejtélyes világot teremtő mesekuckókká váltak. A konyhában meleg mézes-citromos tea és mézes keksz. Utána irány a háló. Elalvás előtt pedig mese. Összebújva az ágyban. Apa meséje különleges. Ő fejből mesél. Van egy egész kutyacsapat, akik különféle kalandokat élnek át estéről estére. Két éves kora óta tart ez a meselánc, és végtelen apa fantáziája. Néha ugyan kétségbeesetten néz rám, annyira fáradt, hogy semmi sem jut eszébe. Ilyenkor együtt agyalunk azon, mit is csináljanak a kutyák. Én a klasszikus mesékhez ragaszkodom. Anna tőlem a Pom pom meséket és a Mary Poppinst hallja. Utóbbi sorozatot már háromszor olvastuk végig. Most télen azonban, mivel már abba a korba ért, hogy megérti, kilenc éves, az Andersen meséket vettük elő. A hagyományos, régi és jól bevált csodás meséket, melyeket még én is olvastam gyermekként egy nagyon régi, sárga lapos és illatos mesekönyvből. Imádtam. Ő is nagyon élvezi. A Hókirálynő, A fenyőfa, A kis gyufaárus lány. Komoly és mély tartalmú mesék, a világ szomorú, mégis csodákat teremtő valóságáról. Érdemes ilyen meséket is beiktatnunk ezekre az estékre.
Azonban minden kedves szülőt szeretnék megkérni arra, hogy előbb ő olvassa el, majd ha a kisgyermek kérdez, mert bizonyos dolgokat még nem ért a történetekkel kapcsolatban, akkor készüljön a megfelelő és a gyermek szintjén is érthető válasszal. Hogyan is tanulhatna ennél szebben egy gyermek a jóságról, a szegénységről, a szív hatalmáról,a kitartó és szerény szeretetről. Kellemes kuckózást és mesélést kívánunk mindenkinek.
