Az irigység algoritmusai
Az emberi kapcsolatok egyik ősellensége az irigység eddig is beláthatatlan hosszúságú bűnlajstrommal rendelkezett. Most, a digitális érában régi riválisunk is új arculattal lépett színre, és burkoltabb módon dönti marcangoló bizonytalanságba áldozatait.
Szinte túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy századunkban minden közösségi médiát aktívan használó ember párhuzamos életet él. Az egyiket a hús-vér kapcsolatok világában, a másikat az online térbe rendezett különös és különleges szférában. Ebben a folyamatosan nyüzsgő, lüktető térben a rendkívül tetszetős profilképek mögött temérdek önbizalomhiány, önértékelési zavar (azaz kisebbrendűségi komplexus), érzelmi bizonytalanság rejtőzik. A híres Shakespeare-gondolat is más megvilágításba kerül ebben a furmányosan duplikált világban. Tudniillik: a „Színház az egész világ, És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár” értelmezése digitális megközelítésből rendkívül frappáns lehet. Voltaképpen egy színház a színházban helyzetet idéz elő, ahol a „fellépők” az esetek többségében igyekeznek a legjobb képet festeni magukról. Egy idealizált életet, mely olyan, amilyennek látni, illetve láttatni szeretnék magukat.
A social media felületek busásan kínálnak alkalmat arra, hogy olyan negatív érzelmek keljenek életre bennünk, mint a féltékenység, az irigység és a bizonytalanság. A felhasználók szinte folyamatosan szembesülnek olyan gondolatokkal, mint: a „nem vagyok elég jó”, „jobban kellett volna”, „erről is lemaradtam”, „jobb helyen élnek/nyaralnak”, „tartanom kell ezzel a lépést” és ikertestvérei.
Meglehet, hogy a „digitális színpad fellépőit” az a cél hajtja, miközben újabb fényképeiket posztolják, hogy egyfajta pozitív- és hálanaplóként tekinthessenek vissza rá ők maguk is, és a szemrevételezők is. Természetes, hogy nem a kócos hajú, karikás szemű, morcos képek fognak ilyen esetben előnyt élvezni. Ám a „digitális néző” számára ez nem hálanaplóként prezentálódik, hanem ellenszenv-generálóként. Ugyanez elmondható a különféle események bejelentéseiről (esküvő, díj, elismerés, kitüntetés stb.) egyaránt, amitől a képernyő túloldalán valakinek negatív érzései lehetnek. Az online életélés könnyen az irigység újszerű melegágyává transzformálódhat. Itt szinte bármikor és bármire lehet irigykedni. Tobzódni lehet az irigységben. Ám ezt valójában senki sem akarja.
Magunkkal hordozott (hozzánk nőtt?) okoseszközeink folyamatosan kínálnak alkalmat az összehasonlításra. A régmúlt egyik kiemelkedő bölcse, Arisztotelész szerint az irigység igazából a fájdalom egyik formájaként is értelmezhető. Az irigység leküzdésének első lépése a felismerés és a szembenézés. Ezt követően már higgadtan megvizsgálhatjuk, hogy miért érezzük ezt, és feloldhatjuk, vagy megszelídíthetjük ezt a bennünk dúló, romboló érzést.