Elismerték, Vincent van Gogh festménye tudományos szempontból is mestermű
Van Gogh-ot senkinek nem kell bemutatni, és talán egyik legismertebb alkotását, a „Csillagos éj” című festményét sem. Az ikonikus mű azonban egy olyan titkot is rejt, amely egy új tudományos felfedezés révén látott napvilágot, és amiről lehet sokan még nem hallottak.
A kép, amely 1889-ben készült a francia Saint-Rémy-de-Provence-ban, a Saint-Paul-de-Mausole kolostor épületében működő elmegyógyintézetben, az éjszakai égbolt csodálatos, örvénylő ábrázolásával vált az impresszionizmus egyik legnagyobb mesterművévé. A kék és arany színek egyesülése egy misztikus, álomszerű tájat jelenít meg, ahol a csillagok és a hold varázslatos fényben ragyognak, miközben a távoli falu csendes és békés. Az elragadóan dinamikus ecsetvonások szinte „mozgóvá” teszik az égboltot, mintha az egész táj életre kelne.
Azonban nemrég egy kínai egyetem tudós csoportja által végzett kutatás szerint, fizikusok új megvilágításba helyezték a képet. Elemzésük során olyan felfedezést tettek, amely rendkívüli összhangot mutat a festmény és a Föld atmoszférájának áramlási dinamikája között. Tudományos megközelítésükkel az ecsetvonásokat a légkörben zajló áramlások modelljéhez hasonlították: a művész légköri mozgásainak ábrázolása tökéletesen tükrözi a turbulenciák és örvények működését, mintha intuitívan érzékelte volna azokat a természeti jelenségeket, amelyek akkor még nem voltak tudományosan alátámasztva.
A „Csillagos éj” nem csupán egy festői vízió, hanem egy titokzatos, szinte más dimenzióban készült alkotás is, amely most, több mint egy évszázad elteltével, tudományos szempontból is lenyűgözőnek bizonyul. Új perspektívát ad a művészet és a tudomány kapcsolatára, és rámutat arra, hogy a természet törvényei, akár a festészetben, akár a fizikában, szoros összhangban vannak. A kép nemcsak a művészetek történetének, hanem a tudományos kutatásnak is mérföldköve lett, amely új fényben tünteti fel Van Gogh zseniális érzékét a világ működésének megértésére.
